Szivar és tubák
Szivar és tubák
A dohány több évszázadon keresztül tiltott termék volt, pedig Erdélyben, s több magyarországi megyében is termesztették már a 17. század végén. A magyar országgyűlés ugyan nem hozott törvényt a dohánytermesztés tilalmára, több megyei rendelet azonban még a 18. században is tiltott terménynek minősítette. A század vége felé az európai piacokon hiánycikk lett a korábban Amerikából behozott virginiai dohány, s ekkor a Helytartótanács – a megnövekedő exportból komoly vámot remélve – ennek a dohánynak a termesztését engedélyezte, sőt a dohánymagvakhoz is hozzájuttatta a termelőket.
E rendelkezés nyomán már a századfordulóra a királyi Magyarországon legalább másfél százezer mázsányi dohány termeltetett, s ennek körülbelül kétharmada került exportra. Magyarországon 1851-ig nem volt dohánymonopólium, szabadon lehetett termeszteni, gyártani és kereskedni vele. Idehaza az 1820-as években vált divatossá a szivar, s ekkor a pipadohány- és tubákgyártás ezzel is kiegészült. Pesten Fuchs Keresztély az 1830-as években hozott létre dohánygyárat, s ez lett az ország egyik legnagyobb ilyen gyára, s itt helyezték üzembe Pest első gőzgépét 1838-ban. E gyárban több mint 300-an dolgoztak, s évente legalább 25 millió darab szivart állítottak elő.
