Hites földmérők
Hites földmérők
Hites szegedi "földmérész" 1786-tól a komoly humán műveltséggel rendelkező Vedres István, aki származására nézve félig horvát volt. Javasolta a városnak, hogy hol és milyen jellegű védőgátakat építsenek, de javaslatait csak részben fogadták meg, hiszen 1816-ban ismét árvíz pusztított ott – mint oly sokszor korábban -, s ekkor nem kevesebb, mint 1495 ház dőlt össze. Vedres is tervezett egy Duna-Tisza csatornát, de ez sem valósult meg. E tervét önálló kötetben is kiadta az alábbi címmel: "A Tiszát a Dunával összve kaptsoló új hajókázható tsatorna, mellynek helyét nem csak Magyarország, hanem az egész austriai birodalom hasznára felkeresni és meg határozni igyekezett Vedres Istvány a Magyarországon hiteles és szabad királyi Szeged városának esküdt földmérője".
Időközben kitűnt az is, hogy a Vedres által tervezett gátak nem feleltek meg mindenben az elvárásoknak, s vízépítési terveit is később felül kellett bírálni. Ő maga Vedresházán, pontosabban 1808-tól kezdődően a szőreg-gyálai határ 3600 kilohektáros területén a vízrendezést és ármentesítést követően országos hírű mintagazdaságot szervezett, selyemhernyó-tenyésztéssel és gyapottermesztéssel foglalkozott, tervezett víztározókat, írt az öntözéses gazdálkodásról és a rizstermesztésről, s javaslatot dolgozott ki a tógazdálkodásra. Vízgazdálkodási javaslataira Széchenyi is és Rumy Károly György, a Georgicon tanára is felfigyelt. Kései utódai emlékezetében azonban inkább egy másik Vedres él: a költő. Vedres ugyanis Dugonics András körének volt tagja, s javaslatára nagyobbították meg a szegedi kőszínházat.
A vízépítő mérnökök sorában a következő személyiség, akiről szólnunk kell: Beszédes József. Az ő példaképe Vedres volt, s ő is az Institutum Geometricumban szerzett diplomát. 1819-ben a Sárvíz Társulat főmérnöke lett, ők a Sió és a Sárvíz szabályozásával foglalkoztak. Később a Paks és Mohács közötti Duna-szakaszon több kanyarulatot átvágott, s ezzel több tízezer hold földet tett művelhetővé. Ő is foglalkozott a Duna-Tisza csatorna tervével. 1830-tól Pesten dolgozott, s Széchenyi reformelképzeléseinek egyik műszaki kivitelezője volt. Elsőként vetette fel az Al-Duna szabályozásának gondolatát. Megépítette a Fehér-Körös malomcsatornát. 1836-ban könyvet adott közre az egész országot behálózó hajózható csatornarendszer lehetőségéről. 1840-ben a Központi Magyar Vasúttársaság szolgálatába lépett. Beszédes a Magyar Tudományos Akadémia egyik első műszaki tagja volt, hiszen 1831-ben választották tagjaik sorába, s munkásságának emlékét őrzi a Sió-, a Sárvíz-csatorna és a fehér-körösi Nádor malomcsatorna, s ő volt a vízerő-hasznosítás, s a komplex vízgazdálkodás első hazai szakembere. A műszaki tudományok magyar szaknyelvének egyik kidolgozójaként is tisztelik. Emlékét ma múzeum őrzi.
A régi földmérők műszerei
