A találmány
A találmány
A valódi történet tehát itt, az 1839-es év elején veszi kezdetét, amikor is Párizsban Daguerre bemutatta találmányát Aragónak, a Tudományos Akadémia titkárának (ez január 2-án történt), Arago meg bejelentette a tudósoknak, hogy megszületett az évszázad találmánya, a dagerrotípia (e bejelentés néhány napra rá történt, január 7-én). A világ lázba jött. Egy másik feltaláló, Talbot negatívjait még abban a hónapban bemutatja Londonban, a Királyi Intézetben, majd a hónap végén előadást tart a fotózásról a Királyi Társaság előtt. Mindezekről az első újságcikk ugyanott jelenik meg február 2-án.
A magyar sajtó kissé "megkésve" ad hírt a találmányról, mégpedig február 7-én a Hasznos Mulatságokban. Aztán írt róla Vörösmarty lapja, az Athenaeum, majd a Honművész is. Ebből is látható, hogy milyen lassan haladtak a hírek egyik országból a másikba 150 évvel ezelőtt . . .
A feltaláló Daguerre festő és díszletfestő volt, aki 1819-től Párizsban az Operaház díszletfestő műhelyét vezette. 1826-ban ismerkedett meg Niépceszel, a heliográfia neves kísérletezőjével, s később együtt fejlesztették tovább e találmányt. 1831-ben jön rá Daguerre a jód felhasználásának lehetőségére, de Niépce 1833-ban elhunyt, s ezért a kísérleteket egyedül kellett folytatnia. 1835-ben fedezi fel a higany képfejlesztő hatását, s 1837-ben már rövid idő alatt tud képet előhívni. A fényképek előállításának eljárása 1838. április 28-án a "Daguerrotypia" elnevezést kapja. Innen már ismert a történet, amely 1851. július 10-én megszakad: Daguerre infarktus következtében elhunyt.
A legrégibb fennmaradt fénykép (1826)
Egy Magyarországon megőrzött, 1839-ben készült fénykép
