Fotóműterem
Fotóműterem
Azután feltaláltatik a pozitív papírfénykép és a negatív papírfotó. Ez már márciusban történt. Arago az év augusztusában ünnepélyesen bejelenti, hogy Franciaország az egész világnak szabadon, azaz ingyen és bérmentve átadja a fotózással kapcsolatos találmányokat. A módszerről Daguerre augusztusban könyvet ír, amelyet természetesen lefordítanak magyarra is, és az 1840-ben meg is jelenik (a könyvet Zimmermann Jakab fordította németből, s Bécsben nyomtatták). A Pesti Műegylet 1840. június 7-diki kiállításán három dagerrotípiát be is mutattak, s a Magyar Tudós Társaság augusztus 20-diki ülésén Vállas Antal elemezte a fényképezés módszerét.
Egy élelmes amerikai 1840 márciusában New Yorkban megnyitja a világ első fotóműtermét. Pesten a Nákó-házban 1841 júniusában nyílt műterem, amelynek tulajdonosa a festő Marastoni Jakab volt, s ő fényképezte le itt Kossuthot 1841-ben. Az 1850 utáni időszak leghíresebb portréfotósa a kecskeméti Simonyi Antal kép- és fényíró volt, aki részt vett az 1855-ös világkiállításon is. ". . . Van-e tudomány, van-e művészet, mellyel a fényírászat kapcsolatba nem jönne? melynek az beláthatatlanul sokoldalú és fontos szolgálatokat nem teend?" – írja Simonyi a világkiállításról készített beszámolójában.
Közben, 1844-ben Talbot is ír könyvet A természet íróvesszője címmel, s 1846-tól már újságban is jelennek meg Talbot-fotók. A fényképezés mindennapossá vált, s ezután már nem történik semmi érdekes, mindössze havonta egy-egy új találmánnyal fejlesztik tovább a módszert, rájönnek a légi fényképezés trükkjére (1858), majd Maxwell 1861-ben bemutatja a világ első színes fényképét. A fotótechnika tökéletesítése azóta sem ért véget, hiszen 1871 óta használnak száraz fotólemezeket (ez a brómezüst-zselatinos eljárás), 1887 óta használják a celluloid hordozóréteget, s ebben a hosszú folyamatban több magyar találmánnyal és felismeréssel is találkozhatunk.
