Lencsék
Lencsék
Daguerre 1839-es fényképezőgépe még fából készült, a Voigtländer-féle már fémből (1841), s 1884-ben elkészül az első boxkamera. Kezdetben ragasztott akromátlencsét használnak, majd portrait-lencsét (1840). Az utóbbi egy igen kiváló magyar szakember találmánya, hiszen akkor a fényképezés már túlnőtt bölcsőkorán, egyéves is elmúlt. A szóban forgó magyar szakember Petzval József volt, aki a világon elsőként tudott fényerős objektívet szerkeszteni. Ez már egy valóban jól használható fényképező lencse volt.
Petzval Pesten végezte egyetemi tanulmányait, majd 1837-től Bécsben volt műegyetemi tanár. Ő egy olyan, négylencsés aszimmetrikus objektívet alkotott meg, amelyben a tárgy felé egy akromatikus ragasztott koronaüveg-flintüveg pár, a lemezoldalon pedig két, közel álló ragasztatlan, szabadon álló flintüveg-koronaüveg lencsepár állt. Ennek a gömbi és színi eltérése kicsi volt, s lehetővé tette a portréfényképezést. E lencsékből már az 1850-es években mintegy 8 ezer darabot hoztak forgalomba.
A múlt század végén a csillagászati fotográfiában kitűnt Gothard Jenő, aki egy kétaknás keresőrendszerű fényképezőgépet alkotott meg, s ez már olyan, mint a későbbi tükörreflexes kamerák: keresőjében az a kép látható, amelyet rögzíteni fog, és ugyanolyan élesen. Gothardnak köszönhető, hogy a fényképezés polgárjogot nyert a csillagászati kutatásban. Készített üstökös-színképfelvételt, s ő mutatta ki először fotográfiai úton a Lyra gyűrűs köd központi csillagát (1886). Összefüggést tárt fel a nóvák és planetáris ködök között, s ő rögzített elsőként színes napszínképet.
