Állandó híd Pest és Buda között
Állandó híd Pest és Buda között
Számosan megálmodták már azt a hidat, amely lehetővé tette volna, hogy jégzajlás, magas vízállás és ítéletidő esetében biztonságosan át lehessen jutni a Duna egyik partjáról a másikra. A gróf 1832-ben hídegyesületet alapított, amely eljutott oda, hogy 1837-ben megalakulhatott a Lánchíd Részvénytársaság. Sokat harcolt érte Széchenyi, elérte, hogy a hídon nemes és nem nemes egyaránt hídpénzt köteles fizetni, elérte, hogy két angol úr, a két Clark lett e munkálatok vezéregyénisége, elérte, hogy jó anyagból s gondos kivitelezéssel épült meg e műszaki csoda. Legalábbis az országnak az volt: a híd, az állandó híd, a lánchíd, azaz a Lánchíd.
Az 1848-as események miatt viszont nem fejeződött be az építkezés, az osztrákok majdnem fel is robbantották (az egyik Clark mentette meg), avatására pedig csak 1849 telén került sor, amikor Széchenyi István már a döblingi tébolyda lakója volt. Talán jobban járt, hiszen így nem kellett végignéznie, hogy a magyarság e szép alkotását a majd mindenki által gyűlölt Haynau, Pest újdonsült díszpolgára avatta fel. Micsoda bizarr kép!
Széchenyi nevét a Lánchíd
