Tiszai és balatoni hajózás
Tiszai és balatoni hajózás
Széchenyi 1833 júliusától a Franz I. nevű gőzhajón utazva megtekinti az al-dunai munkaterületet, majd szeptember 3-án érkezik Szegedre. Ekkor közlekedett először gőzhajó a Tiszán. A Tisza szabályozásának megkezdése előtt néhány nappal alakul meg Károlyi Lajos gróf elnökletével a Tiszavölgyi Első Gőzhajó Társaság. A közlekedés ügyével foglalkozó minisztérium 1848 júliusának végén utasította Szolnok és Tokaj városát, hogy létesítsen megfelelő kikötő- és rakodóhelyet a Tiszai Gőzhajózási Társaság hamarosan meginduló, rendszeres gőzhajó járatainak.
A Balatonon 1846-ban próbálták ki az első gőzhajót, mégpedig az év szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján bocsátották vízre a Kisfaludy Sándorról elnevezett gőzöst. Az eseménynél a mérnökök közül Adam Clark és Beszédes József is jelen volt. Októberben több próbautat tesznek e gőzössel, s megállapítják, hogy Füred, Kenese és Keszthely alkalmas arra, hogy ott gőzhajókikötő épüljön, s ekkor úgy döntenek, hogy a következő évben meg is indítják a menetrendszerű járatokat. Még gondot okozott, hogy honnan sikerül majd megfelelő minőségű szenet beszerezniük, s ekkor Széchenyi felajánlotta, hogy amennyiben a szentgyörgyvári birtokán jó kőszénre lelnének, azzal szívesen segítene a részvénytársaság gondjain. Sajnos e birtokon nem találtak jó minőségű szenet.
A már Zichy Miklós gróf vezetésével működő Balatoni Gőzhajózási Társaság 1847 májusában indítja be a hajóforgalmat, s kezdetben a hajó hétfőn, szerdán és pénteken reggel Keszthelyről indult, míg kedden, csütörtökön és szombaton Balatonfüredről. Kikötők épültek még Fonyódon, Badacsonyban, Révfülöpön, Balatonbogláron, Szántódon és Alsóörsön. A társaság szerény tiszta bevétellel zárta az első évet, s a második évben csak május 1-jén indították be a rendszeres hajójáratokat. A társaság egészen 1887-ig állt fenn.
