A számolómesterek kora
A számolómesterek kora
Kevesen tudják, hogy a régi magyarországi kódexek matematikai szövegeket is rejtenek, s hasonlókra bukkanhatnak a corvinák búvárlói is. Az első magyar matematikus írta nyomtatott számtankönyvünk Hollandiában jelent meg, az első geometriakönyvünk Dillingenben, míg az első magyar nyelvű matematikát Debrecenben adták ki. A 17. századtól kezdve divatosak voltak a számolómesterek által összeállított szorzó és kamatszámító táblák is. E fejezetben még arra is választ kapunk, hogy mit is jelentett a számolómesterek korszakában az a meghatározás, hogy: töményezer.
Matematika óra a középkorban
A magyarországi matematikára vonatkozó első írásos emlékek a honi kódexirodalomban maradtak fenn. Már az egyik első kódexünk, a Gellért püspök által írt "Deliberatio" – amelynek egy, a 11. század végén készült másolatáról van tudomásunk – tartalmaz matematikai spekulációkat is, Gellért ugyanis megpróbálkozott a számok misztikus értelmezésével, ahogyan az a középkor századaiban illő dolog is volt. A püspök az akkor még misztikusnak vélt 7-es számról éppúgy elmélkedik, mint a valószínűleg a magyar hadviselésben is ismert 12-esről, s szól munkájában annak kapcsán a 12 égi jelről is.
Árpád-kori kultúránk jelentős emléke a Pray-kódex is, amelyet bencések készítettek 1200 táján, s amelyet ma Esztergomban őriznek (a kódexek általában megtalálójukról kapták a nevüket, e kódexet a tudósvilággal a történész Pray György ismertette meg a 18. században). Mivel e kódex naptárszámítási tudnivalókat is tartalmaz, azok összeállításához megfelelő matematikai ismeretanyag is szükségeltetett. Még nagyszámú, ehhez hasonló, magyar szerző – vagy másoló – írta kódexről van tudomásunk – közte Mátyás-korvinákról -, amelyek mind azt igazolják, hogy a középkori európai matematikai kultúra magyarországi hatása jelentős volt, s itt is tanították azokat az alapvető matematikai és geometriai tételeket, amelyek a Nyugat iskoláiban is divatosak voltak.
Mielőtt rátérnénk a honi számolómesterek első nyomtatott műveire, hadd szóljunk néhány olyan corvináról, amely tükrözi, hogy a 15. században egy uralkodó mely szerzőket érdemesítette arra, hogy klasszikus matematikai-csillagászati írásaikat díszes kódexekben is megőrizze.
Korainak mondható az a Ptolemaiosz-kommentár, amely – valószínűleg X. Alfonz király kérésére – arabról spanyolra fordíttatott, majd – talán Vencel cseh király kérésére – spanyolról latinra. E latin fordítás lett azután a Corvina-gyűjtemény egyik értékes pergamenkódexe. Ugyancsak Vencel számára készült el kódex formájában a 12. században élt francia skolasztikus, Wilhelmus de Conchis természetfilozófiája, amely csillagászati kérdéseket is tárgyal.
A többi természettudományi témájú kódex már 15. századi. Az egyik csoportban az ókori szerzők művei vagy azok kommentárjai találhatók, köztük Plinius enciklopédiájának részleges fordításai, illetve az azokhoz fűzött magyarázatok. Ptolemaiosz műveivel más corvinákban is találkozhatunk, s nemcsak latin nyelvű földrajza került be e gyűjteménybe, de egy görögből készült másolata is -, csillagászata pedig Georgius Trapezuntius fordításában jutott el Budára. Plinius művéből négy kódexben is olvashatunk, s hatása érződik a 8. századi angol tudós, Beda Venerabilis munkáin is, akinek a műveiből szintén készült corvina.
Kedvelt szerző volt Arisztotelész, s ami érdekes tény: fizikájából külön corvina íródott, de az ókori filozófus e műve magyarra a mai napig nem fordíttatott le! Egy másik corvinában szintén az ő írásai olvashatók, a híres 12. századi arab tudós, Averroës kommentárjaival együtt. Arisztotelész csillagászatához nem kisebb gondolkodó, mint Aquinói Tamás fűzött megjegyzéseket, s e műből az 1480-as években szintén corvina lett.
Fennmaradt az 5. századi római Chalcidius természetfilozófiai jellegű Platón-kommentárja is. Ez utóbbi a platóni Timaiosz-dialógushoz íródott, amelyről egy másik kódexben Cicero is ír, s ez a dialógus a matematika történetének igen fontos dokumentuma, mert lényegében ez vezetett el később az irracionális számok megértéséhez.
A nagy tanító: Albertus Magnus
