E szakma óriásai
E szakma óriásai
Marsigli a legnagyobbak egyike, s ugyanez mondható a nálánál fiatalabb kortársáról, Mikoviny Sámuelről. A már a modern kartográfiai tudomány alapelveit is jól ismerő, a geometriához, a csillagászathoz, a vízrajzhoz jól értő neves magyar térképész az Udvari Kamara mérnöke, majd a selmeci bányatisztképző professzora volt, aki úgy vélte, hogy a pontos megyetérképekhez a csillagászati úton végzett földrajzi hosszúság- és szélességmeghatározásokon, majd a franciák által is elfogadott és alkalmazott háromszögelési módszer gondos alkalmazásán át vezet az út. Ekkor több honi város (megyeszékhely) földrajzi hosszúságát is meghatározta, majd a pozsonyi délkört véve kiindulópontul, elkezdte a nagy munkát: a megyei térképek elkészítését. Életműve szinte egyedülálló: csak a nagy francia térképészeti iskola jutott az övéhez hasonló eredményre. Ő viszont egyedül készítette el 1735-re Pozsony vármegye térképét, a következő évre pedig Turóc, Liptó és Zólyom megyéét. Azután jött (1737) Pest, Pilis és Solt vm., majd (1742) Nógrád, Nyitra, Hont és Bars, míg 1745-re Moson vm. ábrázolása jelent meg, összesen 11 vármegyetérkép. És amiben megjelent, az valóban méltó Mikoviny teljesítményéhez: Bél Mátyás csodálatos megyei monográfiáinak első öt kötetéről van ugyanis szó. Emellett még számos fontos műve készült el, hirdetvén, hogy honunkban is a legmagasabb európai mércével mérhető a térképkészítés tudománya.
Az ország első katonai térképi felvételére az 1760-as évektől kezdődően került sor, majd nem sokkal később újabb polgári célú mappák összeállítására vállalkoztak e szakma nagyjai. 1798 és 1805 között jelennek meg Görög Demeter és Kerekes Sámuel megyei térképei, szám szerint 35, mégpedig amolyan folytatásos regényként egy folyóirat mellékletében. Ez szinte a teljes sorozat, teljességéhez még Trencsén, Borsod, Varasd, Kőrös és Zágráb vm. térképe hiányzott, amelyet végül is Márton József készített el, s e sok-sok lap 1811-re egybegyűjtve is megjelent, majd annak új kiadásához már névmutató is készült. Időközben, 1804-re készült el Korabinszky János Mátyás német feliratos megyeatlasza, majd 1804-ben indul Lipszky János szép vállalkozása: a részletes országtérkép, amelyhez mutató is járult, s abban már nem kevesebb, mint 30 ezer helységnév található!
A már említettek mellett olyan kiváló szakemberek is működtek a vízrajzi és úrbéri térképek elkészítésénél, a telepítési tervrajzoknál, bánya- és erdőtérképek elkészítésénél, a hajózási térképeknél és a város- és egyházmegyei térképeknél, valamint a kataszteri felméréseknél, majd a földtani térképezéseknél, mint Balla Antal, Bedekovich Lőrinc, Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Karacs Ferenc, Tóth Ágoston és mások. Akkoriban még az esztétika neves professzora, Schedius Lajos is országtérképet rajzolt, s szinte divattá lett a 18. század végére a térképészet. Igazolja ezt talán az is, hogy debreceni diákok rézmetszőkké lettek, Karacs tanár úr irányításával. 1840-ben készült el az első magyar feliratú asztali földteke (glóbusz), amelyet Nagy Károly szerkesztett, s Batthyány Kázmér gróf adománya tette lehetővé, hogy abból minden középiskola egy-egy példányt ingyen kapjon.
A 19. század térképrajzoló óriása Gönczy Pál volt, akinek első iskolai falitérképünk mellett (1866), a 90-es évek elején készült új megyetérképeinket köszönhetjük, s mellette természetesen szólnunk kell a Kogutowiczokról is, arról a családról, akik e szép hagyományt nívós kiadványok formájában továbbvitték, s a ma mestereire átörökítették.
G. I.
