Az agyak elrablása
Az agyak elrablása
Századunk kényszervándorai között számos kiváló tudós, matematikus és csillagász, orvos és mérnök is volt, s közöttük nagyszámú magyar. Nem kis részük Amerikában telepedett le, s segítette az ottani egyetemek munkáját éppúgy, mint a hadiipar kiteljesedését. Néhányan talán szívesebben maradtak volna, az ő agyaikat azonban elcsábították. Erősebb kifejezéssel élve: elrabolták.
Ennyit tudott rólunk a világ a 18. században (Kempelen sakkozó gépe)
Századunk jellegzetessége, hogy tudósok ezrei hagyták el szülőföldjüket, s többnyire nem jószántukból, hanem mert erre kényszerítették őket a politikai események, illetve mert származásuk miatt el kellett hagyniuk azt az országot, ahol éltek, ahol tanultak, ahol felmenőik éltek, s ahol rokonságuk továbbra is maradt, amíg hagyták, hogy maradjon.
A 20. század ebből a szempontból tekintve szinte a középkori nagy népvándorlásokhoz hasonlatos. Természetesen a tudományt értékelni tudó nemzetek hamarosan rájöttek arra is, hogy a tudósfő érték, így nemcsak arra számítottak, hogy a nagy emigrációs hullámban véletlenszerűen felbukkan egy-egy kiemelkedő elme, hanem egy idő után tudatosan hívták is a vezető tudósokat, s lettek e szakemberek náluk vendégprofesszorok, majd tanszék- és intézetvezetők, részt vállaltak a nagy iparfejlesztési programokban, a haditechnikai elgondolások megvalósításában, az atomtechnika megfejtésében, s a komputervilág kitalálásában.
És ebben a sorban, ebben a nagy tudományos kohóban számos magyarországi születésű, Magyarországon tanult, itt megedződött, itt pallérozódott elmével találkozhatunk. Így a magyar tudomány 20. századi története immár a világ tudományának integráns részévé lett. Az alábbiakban elsősorban az Egyesült Államokban letelepedett, sikeressé lett magyar tudósokról szólunk.
