Modern laboratóriumok
Modern laboratóriumok
A kémiai összefoglaló harmadik része már a vegytan modern korszakához vezeti el az olvasót. Ezek végül is nehezen érthető, s inkább a beavatottaknak szóló találmányok, de ahogy egykoron Than Károly is tette híres ismeretterjesztő előadásain, úgy mi is igyekszünk a kémia egy-két fontos részletével megismertetni az olvasót. Köztük egy érdekes epizóddal, az egyik első magyar női vegyészdoktor szomorú élettörténetével.
Kémiai laboratórium 1840-ben
A magyarországi kémia modern korszaka valahol a múlt század közepén veszi kezdetét, talán Irinyi János kísérleteinél – amelyről az előző fejezetben szóltunk – vagy már Görgey Artúr érdekes kísérleténél, amikor is Prágában ő a kókuszzsír vizsgálata során felfedezi a laurilsavat. Görgey ott tanársegédként működött, de sajnos e felfedezés körülményeiről keveset tudunk. A szabadságharc bukása után a tudományegyetem több tanszékére is osztrák professzorokat neveztek ki, de mivel akkoriban Bécsben feltűnt egy tehetséges fiatal magyar, Than Károly, aki 1859-től a bécsi egyetem tanársegéde volt, majd pályázatot adott be a pesti egyetem kémiai tanszékére, e pályázatot elnyerte. Ennek több oka is volt, az egyik az, hogy a távozó pesti professzor, az osztrák Th. Wertheim ismerte a fiatal Than kutatásait, másrészt a magyar szakembernek olyan kiváló ajánlója volt, mint Bunsen. Így azután Than Károly 1860. október 25-én kineveztetett a pesti Tudományegyetem kémiai tanszékére, s vele kezdődik a magyarországi kémia modern korszaka, hiszen 48 éven át vezette e tanszéket, s tanított jó néhány generációt kémiára, analitikai kémiára, a gyógyszerészeti kémia alapelemeire, s tanította meg az orvosoknak és a tanárjelölteknek mindazt, amit a kémiából tudniuk kellett. Than e tudományokban jártas volt, hiszen volt Bécsben orvostanhallgató is, meg járt a gyógyszerészekhez is, s doktorált kémiából. Így azután elnézték neki, hogy 48-as honvéd volt, s még azt is engedélyezték, hogy a Magyar Tudományos Akadémia a 26 éves fiatalembert levelező tagjává válassza.
1864-ben Than azt javasolta, hogy az ásványvizek összetételét ne az akkor megszokott módon adják meg, hanem a ténylegesen meghatározható alkatrészek formájában, vagyis anionokban és kationokban. Ez azonban csak az ionelmélet kidolgozása után vált elfogadottá, azóta viszont a mai napig Than-féle egyenértékben adják meg az ásványvizek összetételét, s ez olvasható ma is a Magyarországon forgalomba kerülő keserűvizeken.
1860-ban javasolta a Than-só bevezetését, amelyeket az analitikai savmérőoldatok hatóértékének beállítására használnak azóta is. Elsőként írt Magyarországon a spektroszkópiáról, ennek alapjait valószínűleg Bunsen laboratóriumában sajátította el. 1867-ben fedezte fel a karbonil-szulfidot, s ezért az osztrák tudományos akadémiától egy komoly díjat is kapott. Than talán legfontosabb tudományos közleménye 1887-ben jelent meg, amelyben definiálja a gázok móltérfogatának fogalmát.
Ekkor az egyetemen még csak egy kémiai tanszék volt, a második 1877-ben alakult, s annak első professzora Lengyel Béla lett, aki csak aránylag későn jutott komoly laboratóriumi helyiségekhez, akkor, amikor 1888 után elfoglalhatták a Múzeum körúti épületüket. Lengyel fő feladata az volt, hogy a gyógyszerészhallgatóknak adjon elő kémiát, Than az orvostanhallgatókat tanította, a tanárjelöltek pedig választhattak, hogy melyikük előadását veszik fel indexükbe. Mindketten tankönyveket is írtak, s ezzel valóban biztos alapra helyezték a kémia elemeit.
Analitikai mérleg
