Nyomdászatunk újkora
Nyomdászatunk újkora
A 16. században több vándornyomdász is működött az országban, akik igen értékes kiadványokat állítottak elő. A következő század egyik legképzettebb nyomdásza Nagyváradon működött, míg e kor legnagyobb műveltségű magyar nyomdásza Kolozsvárott próbálta a modern gondolkodás, az új eszmerendszer elfogadására rábírni a klerikusokat. A későbbi műhelyek már nem ritkán másfél száz éven keresztül is fennmaradtak, s a cenzúra enyhülésével fokozatosan nőtt a nyomtatókedv és a nyomtatóműhelyek száma. Megindultak az első napilapok, s hamarosan több kiadó is lexikonok és enciklopédiák szerkesztésébe fogott.
Az első Magyarországon nyomtatott könyv
Az előző fejezetben a magyarországi nyomdászat első száz esztendejéről, a "bölcsőkorról" esett szó, de mint láttuk 1573 táján már sorra alakultak az új műhelyek, vagy újabb és újabb helyeket kerestek fel a vándornyomdászok.
E századvég egyik legjelentősebb nyomdája a vizsolyi volt, amelyet Mantskovit Bálint vezetett, s amelynek sajtója alól került ki 1590-ben a vizsolyi Biblia. E műhely 1599-ig működött. Szebenben, ahol sokáig hatott a régi nyomda dicsősége, 1575-ben új műhelyt hoztak létre, míg Bártfán két évre rá alapított nyomdát David Gutgesell. Az utóbbi helyen betűöntő műhely is működött, s e nyomdát vezette később Jakob Klöss (1597), majd fia. A bártfai nyomda egy részét 1710-ben, Rákóczi hadiújságjának kinyomtatása céljából elkülönítették.
Az első olyan nyomda, amely kizárólag a katolikus egyház szolgálatában állt, a Telegdi Miklós pécsi püspök által 1577-ben szervezett nagyszombati volt, s ez később az esztergomi káptalan tulajdonába került. A nyomda egy részét 1609-ben Pozsonyba szállították, de 1648-ban visszakerült, s ettől kezdve ott a jezsuiták vezették. Ezt követően e műhely lett a Tudományegyetem nyomdája, vagyis a híres Egyetemi Nyomda, amely 1777-ben az egyetemmel együtt Budára költözött.
Nyugat-Magyarországon jól ismerték a Krajnából hazánkba jött vándornyomdászt, Manlius Jánost, aki Németújváron, Monyorókeréken és másutt is csillogtatta tudását. Németújvár végül is 1619-ben kapott új nyomdát. Kassán a bártfai műhely felszereléséből jött létre nyomtatóüzem 1610-ben. (Az új kassai nyomda, az akadémiai csak száz évre rá, 1715-ben nyílt meg.) Lőcsén 1614-ben alakult nyomda, de a híresebb lőcsei kiadványok már a Brewer által 1625-ben létrehozott műhelyből kerültek ki. E család 1752-ig működött Lőcsén.
E két fejezet adataiból is kitűnik, hogy míg a 15. században alig beszélhetünk magyarországi nyomtatványokról, addig a 16. században már harminc helységet ismerünk, ahol összesen nem kevesebb, mint ötven nyomdász működött, s adott közre legalább 850 kiadványt.
