A magyar film sztárjai
A magyar film sztárjai
A harmincas években a magyar hangosfilmek túlnyomó többsége az akkori Magyarországon játszódó, sikeres színpadi vígjáték mozielőadásra alkalmassá tett változata. A férfi filmfőszerepek ötven százalékát Jávor Pál, Páger Antal és Ráday Imre alakította.
Jávor Pál már az 1929 őszén fölvett és utólag hangosított Csak egy kislány van a világon című némafilmben megkezdte diadalútját, hogy utána az első magyar hangosfilmtől, A kék bálványtól számítva 28 filmben földbirtokos-katonatiszt, 9 filmben középosztálybeli értelmiségi: mérnök, ügyvéd, egy alkalommal festőművész, kétszer gazdag paraszt, egyszer cirkuszi artista és egy ízben (Uz Bence) egyértelműen meg nem határozott foglalkozású székely legény legyen. Jávor sohasem alakított gyárigazgatót, gyártulajdonost, bankárt, ízig-vérig dzsentri ő, még állástalan mérnök-feltalálóként (Az elnökkisasszony) vagy ügyvédként is... És ne higgyük, hogy ezt az eszményképet Jávor – vagy rendezője, vagy akár a forgatókönyv szerzője – erőszakolta a nézőre, talán inkább fordítva igaz: a néző követelte, a néző kényszerítette ki – azáltal, hogy rendszeresen jegyet váltott Jávorhoz a moziba -, hogy a mozik vásznán évente néhányszor megjelenjen ez az élet inkább kellemes izgalmat, semmint komoly gondokat jelentő nehézségein diadalmaskodó, a nők odaadó szerelmét inkább elfogadó, semmint harcosan kivívó férfi.
Páger Antal – 1932 januárjától – ugyanannyiszor szerepelt filmen, mint Jávor, de főszerepet ritkábban kapott: 21 alkalommal. Az a kiváltság ugyanis, hogy kizárólag főszerepekben jelenhessen meg, csupán Jávor Pálnak adatott meg: a többiek, Páger és Ráday is, időnként második főszerepekkel, komikusszerepekkel is be kellett, hogy érjék. Páger Antal – mivel jobb színész volt, mint Jávor, viszont kevésbé férfieszmény – már nem kizárólag úriember: csupán hét főszerepében földbirtokos vagy katonatiszt, öt alkalommal bankigazgató, gyáros, öt ízben középosztálybeli értelmiségi, továbbá színész, csavargó, ezermester. (Mellékszerepeiben a legváltozatosabb burleszkegyéniségeket testesítette meg.) De még így is, Páger összesen 17 alkalommal – a 21-ből – makulátlan úriember.
Ráday Imre tizennégy főszerepéből – ő ezenkívül három alkalommal kapott komikus második szerepet – tizenkétszer úriember; többnyire, alakítson bár vezérigazgatót, földbirtokost vagy mérnököt, kedves lump, aranyos bohém, akit majd egy komoly feleség és egy felelősségteljes állás – esetleg rendbe szedett birtok vagy örökség – térít jó útra. Ő az a jópofa aranyifjú, akinek kedvéért a való élet goromba csínyeit, hajnalig tartó lumpolásait is hajlandó volt elnézni a publikum a szépreményű földbirtokos-csemetéknek: "Majd csak kiforr a jó bor."
Érdekes, hogy a női főszereplők társadalmi képe a férfiakénál valamivel változatosabb, érdekes, de nem különös, sőt a képbe illő. Mert igaz ugyan, hogy a főhősnők "csupán" 70 százaléka eltartott úrinő: földbirtokoslány, mérnökné, orvosné stb., 30 százalékuk pedig önálló kereső: többnyire színésznő vagy gépírónő, csakhogy ezek az önálló keresők csupán addig azok, amíg férjet nem fognak maguknak. Állást ők a puszta megélhetés miatt csak ritkán vállalnak, sokkal inkább azért, hogy munkahelyükön mint titkárnők főnöküket férjül megszerezhessék, és milyen jellemző, hogy derék szüleik szinte mindig sorsüldözött középosztálybeliek, lecsúszott dzsentrik, az úgynevezett "megszállt területekről" elüldözött hajdani földbirtokosok (Budai cukrászda), akik a gazdag vő számára nem jelentenek társadalmi degradációt... Még a képzelt ország uralkodó hercegét férjül elnyerő tanyai tanítónőről is megtudjuk, hogy ősei a honfoglalás koráig vezetik vissza családfájukat, olyannyira, hogy a tanítónő ősz atyja nem is tartja elég előkelő vőnek az uralkodó herceget (Pusztai királykisasszony). De még így is kétségtelen, hogy a női főszereplők között akad cselédlány (ha emiatt Fejős Pál Tavaszi záporát bojkottálták is), ligeti fényképészlány (Barátságos arcot kérek, Karinthy Frigyes forgatókönyve), pincérlány, bolti takarítónő, sőt egy – elszegényedett köztisztviselő lányából lett – gyári munkásnő is (Zilahy Lajos forgatókönyve saját színművéből: Egy lány elindul). Feltűnő viszont, hogy a magyar hangosfilm általunk most vizsgált éveiben a publikum nem talált magának olyan egyértelmű nőideált, mint amilyen férfieszményt a Jávor-Páger-Ráday-trió jelentett. Lényegében ugyanannyi filmben, mint ahányban ez a három férfi osztozott a főszerepen: kilenc színésznő alakította a főhősnőket. Közülük Ágai Irén vezet a legtöbb főszereppel, de ez a 11 főszerep meg se közelíti akár a Ráday Imre 14 főszerepét! Ágai után Turay Ida következik 9, Dayka Margit és Tolnay Klári 8-8, Szeleczky Zita és Szörényi Éva 7-7, Lázár Mária, Bársony Rózsi és Perczel Zita 6-6 főszereppel. Az eszmény is, amelyet sugároztak, legalább kilencféle: szelíd, de okos, ha kell, kitartóan várni tudó ártatlanság (Ágai), csacsi naivság (Turay), falusi temperamentum, menyecskés öntudat (Dayka), konok érvényesülési vágyát a művelt úrilány tartózkodó, de megértő kedvességével leplező, korán érett nő (Tolnay Klári), elkényeztetett kiscica (Szeleczky), a férfiakra fölnéző, zárdában nevelt szűz (Szörényi), temperamentumos, mulatós vidéki úrinő (Lázár Mária). Valamennyien megegyeznek abban, hogy eleve elismerik a férfiak fölérendeltségét, csak Bársony Rózsi és Perczel Zita képviselik azt az okos, kicsit cinikus, bár kedves modern nőt, aki nem csupán ujja köré csavarja a férfiakat, de voltaképpen le is nézi őket.
A nőtípusokban tehát sehogyan sem tudott megegyezni a közönség. Egyik színésznő sem képviselte azt az eszményt, amit az akkori magyar társadalom egyértelműen magáénak vallhatott volna, Ágai-Turay-Tolnay együttesen is mindössze csak 28 filmben alakítottak főszerepet, míg velük szemben Jávor-Páger-Ráday 1938-ig 63-ban!
E korai magyar hangosfilmkorszak szórakoztatóiparának felejthetetlen egyénisége a világviszonylatban legnagyobbak közé tartozó Kabos Gyula. Kabos Gyula a megtiport kisember megtestesítője, aki mégis hisz az emberiségben, a jóságban, s ezzel visszaadja a néző hitét. Van benne valami szelíd gőg, gunyorosan megbocsátó magatartás, ami azonban sohasem csap át cinizmusba. A nagy tettekre vágyó, a maga szerény belső harmóniáját azonban féltő, s ezért megalkuvó polgár groteszk rajzát vetíti elénk Kabos Gyula, akinek humoros szívjóságán azonban kegyetlenül keresztülgázolt a történelem: őt magát és az általa megjelenített embertípust eltiporta, meggyalázta a zsidótörvény és a nemzetiszocializmus.
A háborús években új színésztípusok tűntek fel, mint a közvélemény megtestesítői, így az életvidám Muráti Lili, megjelenik a "végzet asszonya": Karády Katalin, a függetlenségét kiharcoló, saját sorsát önmaga irányító asszony, aki ujjai köré csavarja a férfiakat, s aki éreztetni tudja, hogy megveti a körülötte zajló háborús világot, sőt a társadalmat is. Ugyanekkor rendkívüli hatású komikus Mály Gerő és Latabár Kálmán; a maguk módján mindketten nevetségessé teszik a külvilágot, melyhez nem is igyekeznek igazodni; Mály fanyar humora, Latabár csetlés-botlása az egyén lázadása az eltömegesítés ellen.
Ezeknek a filmeknek nélkülözhetetlen "alkatrésze" volt a dal, a "sláger". Dallama, szövege évekre meghatározta százezrek ízlését és érzelemvilágát. A dal egy szórakoztató mozgóképnek éppoly nélkülözhetetlen eleme, mint a sztár. Ábrahám Pál, Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Márkus Alfréd, Polgár Tibor, Szlatinay Sándor zenéje, Karády Katalin dalai filmtörténeti és szociológiai dokumentumok.
Kabos Gyula, a magyar hangosfilm egyik komikus művésze
Karády Katalin
