A rendező művészete
A rendező művészete
Karikatúrákon ábrázolták már a színházi rendezőt aranyhídon lépegető diktátornak, színészi vállakon ágaskodó zsarnoknak, de varázslatos képességű bűvésznek, nagy mágusnak is. Kicsoda is voltaképpen a színházi előadás láthatatlan főszereplője, akit legfeljebb interjú közben fotóznak, vagy akit a bemutató előadás végén látunk meghajolni a színpadon, ám az utcán aligha ismernénk fel őt?
Moliére Mizantrópja a Katona József Színházban (1988). Rendezte: Székely Gábor. Udvaros Dorottya és Cserhalmi György jelenete
Noha vannak, akik a szövegüket betanító görög tragédiaírókat, a kórust oktató didaszkaloszt, a középkori misztériumjátékok pap-irányítóit, a reneszánsz udvari színjátékok szervezőit is rendezőnek tekintik, a modern értelemben vett rendezés csak a 19. század során különült el a színészi játéktól, amikor is az egyes színjátékelemek (mondjuk, egy romantikus történelmi tragédia vagy nagyopera tömegjelenetei, látványos díszletei) ugrásszerű fejlődésnek indultak, és összehangolásuk felvetett olyan kérdéseket, mint az együttesjáték, a korhűség, a társulat stílusa. Szükség volt valakire, aki mindezt átlátja és irányítja.
A színész-rendezőktől a rendező-diktátorokig
A rendező hétköznapjai
Van-e "rendezői színház"?
A RENDEZŐI MUNKA SEMATIKUS RAJZA (Németh Antal nyomán)
