Korai klasszicizmus
Korai klasszicizmus
A klasszicizáló egyszerűsödés jellemezte az olasz Adami család tagjainak Eger környéki templomokba készült munkáit az 1780-as években, az osztrák Jacob Philip Prokopp szombathelyi és pozsonyi, püspöki megrendelésre készült szobrait a 18. század végén, majd már a hűvösségig puritán, klasszicista hangvétel uralkodott el a velencei Marco Casagrande egri és esztergomi, érseki megbízatások nyomán készült épületdíszítő művein, nagyméretű, épületdíszítő szobrain, templomi berendezésein (oltárok, szentélykorlátok, szószékek, padok) az 1830-40-es években, mely utóbbiak esetenként oltárszobrokat is tartalmaztak. A polgári megrendelések iparosok, kereskedők házainak, palotáinak díszeire, udvarainak kútjaira szóltak. Ritka és korai példája a "közületi" megrendelésnek a budai polgárok kérésére készült Pallas Athéné-szobor Carlo Adamitól az 1780-as évekből.
Portrékat, síremlékeket inkább főnemesek rendeltek, s előfordult, hogy a kor legbálványozottabb szobrászától, Antonio Canovától, aki Kazinczy álmaiban is mint lánya síremlékének készítője szerepelt. Canova-művek a Széchenyi, Teleki és Esterházy-család birtokában voltak, de a Canova-stílust közvetítő Dunaiszky Lőrinc is megbecsült portretista volt. A világi és egyházi arisztokrácia és a polgárság, a polgárosodó ország közt az igények és a szobrászat esztétikai és társadalmi funkciójának felismerése tekintetében szakadék húzódott. Ferenczy István (1792-1856) megjelenésével s egyértelműen közcélúnak felfogott művészeteszméjével nem csak a szobrászat került az őt megillető helyre s különült el eszmeiségével a díszítő funkciótól, de egyúttal a szobrászat legsajátabb, "szakmai" kérdései is megjelentek.
