A hatvanas évektől napjainkig
A hatvanas évektől napjainkig
A szocreál mázától megszabadult építészet viharos sebességgel igyekezett a kortárs építészet színvonalára felzárkózni, struktúrája azonban a hatvanas-hetvenes években sem sokat változott. A diktálást az ötvenes években megszületett építőipar vette át. A feszítő lakáshiány megoldására kialakított házgyárak, amelyek az ötéves tervek előírásai szerint gyártották a lakótelepeket, tervezőik feladatait a típustervek elkészítésére redukálták. A tervezői munka, és ezáltal a létrehozott lakótelepek is, elszemélytelenedtek. A középület-tervezésben és az egyedi lakóháztervezésben nagyobb formai lehetőségek adódtak. A budai várbeli foghíjak beépítéseit tervező Farkasdy Zoltán (1923-1989) Úri utca 34. (1960-62), Úri utca 30. (1963-68) alatti lakóházain, a kortárs építészet ritka példáiként kitűnően oldotta meg a történelmi környezethez való alkalmazkodást. A középület-építésben teljesen új építéstechnológiák jelentek meg (pl. pillérvázas rendszer, függönyfalas homlokzatok, könnyűfémszerkezetek). Városképi jelentősége miatt kiemelkedik közülük Szrogh György Budapest körszállója (1967), Kévés György (1934) Déli pályaudvar felvételi épülete (1969-70), bár ez utóbbin a későbbi hozzáépítés sokat rontott. A belvárosi foghíjbeépítések egyik legjobban sikerült példája Gulyás Zoltán (1930) Chemolimpex irodaháza a Bécsi utcában (1964).
A hetvenes években világszerte érezhetővé vált a konstruktivista-funkcionalista építészet válsága. Itthon a Pécsi Tervezővállalat Ifjúsági Irodájában a Csete György (1937) és munkatársai által tervezett paksi panellakóházak építése (1973-75) kapcsán robbant ki az úgynevezett "tulipános vita". A homlokzatokon a nemzeti sajátosságok figyelembevételével tulipánra emlékeztető, ornamentális díszek alkalmazásával próbálták a külső merev ürességét oldani. Alaprajzi újításaikat a vita során figyelemre sem méltatták. Az önmagában is értelmetlen kísérletet, a panelépítészet ornamentikával való reformját, Major Máté leállíttatta. Ennek ellenére megindult a hazai építészet pluralizálódása. Az elidegenedett építészet humanizálása érdekében a nyolcvanas évektől ismét felértékelődött a hagyományos építőanyagok (fa, kő, tégla) szerepe, és ezzel párhuzamosan a meglévő, épített vagy természeti környezethez való szervesebb alkalmazkodás. Strukturális átalakulás következett be, megjelentek a magántervezői irodák, vidéken is jelentős építészeti műhelyek alakultak ki: a Csete alapította Pécs csoport, Kecskeméten Kerényi József (1939), a miskolci csoport, és a főként Zalában és Sárospatakon sokat építő Makovecz Imre (1935) és köre.
A Művelődés Háza főhomlokzat, Sárospatak. Tervezte Makovecz Imre, épült 1974-77 között
Lakóház, Budapest (várnegyed) Úri utca 30. Tervezte Farkasdy Zoltán, épült 1967-68-ban
F. Z.
