A barokk kor egyházi építészete
A barokk kor egyházi építészete
A 17. század elején, az ellenreformáció megerősödése idején "importként" érkeztek a magyarországi egyházi építészetbe a barokk formái, szerkezetei, jellegzetes megoldásai. E stíluskorszak kétszáz éves története során azonban átalakultak, mélyen meggyökereztek művészetünkben a barokk stíluselemek.
A magyarországi egyházi küzdelmek idején a jezsuita rend, az ellenreformáció élharcosa, új templomtípust honosított meg. Nagyszombatban, amely ekkor a török hódítás miatt Esztergom helyett az ország egyházi központja volt, 1629-37 között Esterházy Miklós nádor támogatásával felépítették templomukat, amely a rend anyaegyházának, az Il Gesunak számos újítását átvette. A jezsuiták a református kihívást a prédikációk hatásosságával kívánták ellensúlyozni, ezért templomuk – a bonyolult, áttekinthetetlenül gazdag alaprajzú középkori templomokkal szemben – világos felépítésű, egyszerű rendszerű. Az egyetlen hosszanti térből kialakított templomban mindenhonnan jól látható a szertartás, hallható a prédikáció, s így a szertartás meggyőző ereje, a néző részvételének érzete fokozódik. A magános ájtatosság elősegítésére kétoldalt 4-4 alacsony kápolna csatlakozik a hajóhoz – de ezek a főtérrel nem vetekednek, attól nem vonják el a figyelmet. A belső tér egységét a hatalmas, egyetlen lendülettel végigívelő fiókos dongaboltozat is fokozza. A hajóhoz hosszú, egyenes záródású szentély járul; a hatalmas főoltár befogadására. A belsőben nincs kereszthajó, mint a római mintán – a kereszthajós, s ami ezzel jár, négyezeti kupolás típus Magyarországon nem terjedt el. Szintén eltérés a Gesuhoz képest, hogy a homlokzatot két torony szegélyezi. A tornyok az Itáliától északra eső területek művészetében elválaszthatatlanul összefonódtak a templom fogalmával, s így nem maradhattak el. A homlokzatot párkányok és pilaszterek tagolják, s ezek "hálójában" négyszögletes ablakok és szoborfülkék ülnek. A falfelületet magas oromzat zárja le. A nagyszombati templom rendszere, felépítése olyan sikeres volt, annyira megfelelt új feladatának, a néző meggyőzésének, hogy jezsuita templomok egész sora követte a 17-18. században (Győr, Kassa, Zboro, Eperjes). A jezsuita templomtípus sikerét jól bizonyítja, hogy más szerzetesrendek, sőt püspöki székesegyházak (pl. Kalocsa) felépítéséhez is alkalmazták – de négy helyett rendszerint csak háromkápolnás formában, rövid, íves szentéllyel kiegészítve. Így ez az alaprajzi, szerkezeti, homlokzati séma a magyar barokk egyházi építészet legáltalánosabb, legnépszerűbb változata lett. Ezt a típust választották a pesti pálosok is, amikor 1724-25 körül elkezdték templomuk építését. A 20-as években Pest-Budán a szerzetesrendek egymás után rakták le templomaik és kolostoraik alapköveit (pl. szerviták, ferencesek, karmeliták), hiszen az a szerény épület (rendszerint elhagyott mecset vagy kisméretű kápolna), amelyben a visszafoglalás után berendezkedtek, ekkorra már – a lakosság számának növekedése miatt további használatra alkalmatlannak bizonyult. Az új művek már kivétel nélkül barokk stílusban épültek. A hajlékony, lendületes vonalak, a szabályosság a szimmetria, a díszítményeknek a középre és a felső részre való koncentrálása, az elemek (pl. párkányok) megtörése, kettőzése, mozgása, a dinamika érzete jól megkülönbözteti ezeket a templomokat az előző időszak egyházi épületeitől.
Karmelita templom, Győr
Plébániatemplom, Szentgotthárd
Pest: a pálos (egyetemi) templom
A szerzetesrendek építészete
F. A. Pilgram és a rokokó templom
Változások a 18. századi egyházi építészetben
A váci székesegyház és a klasszicizáló stílusjegyek megjelenése
A SZENT ANNA-TEMPLOM
