A szerzetesrendek építészete
A szerzetesrendek építészete
A jezsuita rend 17. századi térhódítása után a következő évszázadban nagy fejlődés figyelhető meg a többi szerzetesrendnél is: magasrangú támogatókat szerezvén, gazdasági helyzetüket rendbehozván egymás után építik templomaikat, nyitják meg újabb és újabb rendházukat. A pozsonyi trinitárius és a győri karmelita templom nemcsak művészi színvonalukkal emelkednek ki a kor építészetéből, hanem azzal is, hogy alaprajzuk nem hosszanti, hanem centrális elrendezésű. A győri templom (1721-25) Martin Wittwer karmelita szerzetes műve. A tervező az egész rendtartomány építésze volt, ezért az ország több városában és Ausztria karmelita építkezésein is mindenhol szerepelt. Műve nem a hazai hagyományból indult ki, hanem olasz és osztrák templomok egy csoportjára épített. A torony nélküli homlokzat mögött ovális tér húzódik, s azt a két átló végpontjaiban egy-egy fülke, a főtengelyben nagyméretű szentély bővíti. Az ovális tér felett kupola alkotja a lezárást, de kívülről nem látszik: egyszerű nyeregtető fedi. A homlokzat is olaszos jellegű, kétszintes, a keskenyebb felsőrészt a széles földszinti szakasszal a meredek ívű, nagy csigavonalú voluta tölti ki. A tagoló elemekkel takarékosan bánik az építész. Középen azonban a felhajló párkány olyan energia felfeléáramlását sejteti, amely a kapu szemöldökpárkányából kiindulva az egész homlokzatnak dinamikát kölcsönöz. A barokk egyházi építészet mozgalmasságát, erőtől duzzadó formálását legjobban az egri minorita templomon tanulmányozhatjuk. A rend 1687-ben, a török kiűzése után telepedett le a városban, s nemsokára egy kisebb templomot épített. Ennek helyén 1758-73 között emelték a mait, amely barokk építészetünk egyik remekműve. Alaprajza latinkereszt alakú, a kereszthajó végein apszisos záródással. A homlokzat középrésze lendületesen előre ível, felületét homorú fülkében álló oszlopok gazdagítják, s a falazattal való küzdelmükkel megteremtik azt a mindent szétfeszítő erőt, amely a homlokzatot mozgásba hozza. A domború attika és az ornamensszerűen alakított oromzat szintén a dinamikát tükrözi. A templom külseje közvetlen kapcsolatot mutat a bécsi piaristák templomhomlokzatával – a tervező talán tapasztalatból, esetleg metszetekről ismerhette azt. Az alaprajzi forma ugyan nem a bécsi művet követi, de nem is a hazai hagyományokra támaszkodik.
