Szobrok és képek
Szobrok és képek
A budai udvarban sok olasz mester dolgozott. A király a legjobbakat igyekezett Budára hívni, legtöbbször sikertelenül. Nekik csak műveik jutottak el ide: Andrea del Verrocchio Dareioszt és Nagy Sándort ábrázoló domborművei (Lorenzo il Magnifico diplomáciai ajándékaként), fehér márvány szökőkútja, melyet Angelo Poliziano, a nagy firenzei költő is megénekelt; Filippino Lippi több képet is festett a magyar királynak (az utolsó vacsorát ábrázoló táblájának még negyven évvel később is akadt csodálója Budán); a milánói herceg Mátyás számára Madonna-képet festetett legkiválóbb festőjével, akit a kutatás Leonardo da Vincivel azonosít. Mátyás a modern műalkotások értő gyűjtőjeként vált híressé Itália-szerte.
Udvara all'antica szoborműveinek alkotói is olasz művészek voltak: Mino da Fiesole egyik tanítványa, aki a Visegrádi Madonnát, ezt a vörösmárványból faragott lunetta-domborművet alkothatta, s talán ugyanő faragta a Herkules-kutat Visegrádon; a név szerint is ismert Giovanni Dalmata, aki előzőleg Rómában működött, s talán Mátyás (nyom nélkül elpusztult) székesfehérvári síremlékén dolgozott. Mátyás művészeti reprezentációjához az építészet mellett, azzal egyenrangú műfajként hozzátartozott a nagyszobrászat is. Forrásokból tudjuk, hogy a budai palotát több monumentális szobor ékesítette. A bejáratnál állt az isteni Herkulesnek oszlopra állított bronzszobra. A kultúra pártfogóját, az emberiség ellenségeit legyőző Herkulest gyakran azonosították Mátyással a kortársak is; alakja, tetteinek bemutatása feltűnően gyakran visszatért a budai udvarban.
Mátyás király trónkárpitja (1476 előtt)
Beatrix királyné (Ismeretlen)
és Mátyás király arcképe (lombardiai szobrász, 1480-1490)
