Út a professzionalizmus felé
Út a professzionalizmus felé
Divatba jön a retusálás, amellyel nemcsak az elkerülhetetlen anyaghibákat tüntetik el, de tetszetős küllemet adnak a modellnek.
281 hivatásos fényképész és ún. műkedvelő vagy amatőr igyekszik e szüntelen növekvő keresletnek eleget tenni. A tehetősebbek műtermeket építenek, immár nincsenek kitéve az időjárás szeszélyének.
E korszak "hősei", a nagy hírű fényképészek – akikhez az arisztokrácia, a legelőkelőbb körök járnak, sőt maga a király is ellátogat – Koller Károly, Kozmata Ferenc, Strelisky Sándor, Ellinger Ede. Ellingertől származik "Munkácsy első nagyságú legújabb arcképe" is.
1871-ben lezajlik az első forradalom a fényképezésben. Megjelenik a brómezüst-zselatin szárazlemez. Olyan eszköz ez, amelyet immár nemcsak az arc- vagy tájfényképezésben lehet eredményesen felhasználni, hanem "kifejtheti a természettudomány körében is tevékeny erejét". "A brómezüst zselatinemulziós lapokkal (...) bámulatos levételeket tesznek, mert a robogó vonatot, a vágtató lovast, a repülő madarát 1/50 másodperc alatt le lehet fényképezni."
A fényképészek szakmájuk védelmében egyletekbe tömörülnek, szaklapok útján terjesztik ismereteiket. 1872-ben megalakul az első, a Magyar Fényképészek Egylete, 1882-ben pedig – Veress Ferenc szerkesztésében – Kolozsvárott megjelenik az első hazai szaklap, a Fényképészeti Lapok. A fényképészet kiterjed a tudomány minden ágára. A jelszó: ki a szabadba! Klösz György egy ekhós szekéren rendezi be laboratóriumát. Fáradhatatlanul járja és fényképezi a régi Pest-Buda utcáit, tereit. Divald Károly a Tátra csúcsait hódítja meg, "tájképes lapjain" népszerűsíti a nyaralóhelyeket. A nyolcvanas évek elején pedig már "páratlan fényképnyomdája" is van.
Veress Ferenc: Önarckép selyemre
