Az Invalidus-palota, Pest legnagyobb középülete
Az Invalidus-palota, Pest legnagyobb középülete
Miközben Budán a királyi palota romjain a várparancsnok új, szerény méretű palota építésébe fogott (1715), Pesten is középület felépítésébe kezdtek. Az Invalidus-palota (a rokkant katonák otthona) a bécsi Haditanácsn megbízásából épült, és Savoyai Jenő javaslatára nemcsak az ország, hanem az osztrák örökös tartományok háborúban megrokkant katonái is igénybe vehették. Az uralkodói pártfogás nyomán az 1716-ban megindult építkezés 1729-ben nagyobb lendületet vett, s az udvari építészeti hivatal építészének, Anton Erhard Martinellinek az irányítása alá került. Martinelli 1738-ig folytatta a munkálatokat, ekkor azonban az épület szárnyai elérték a városfalat, s ott nem lehetett a lezáró traktust megépíteni. A mű azóta is csonkán áll – de főhomlokzata és középső része a kápolnával elkészült. Egy korabeli metszetről ismerjük az eredeti tervezői elképzelést, a teljes koncepciót. Eszerint az építész hatalmas, négyszögű teret kívánt körülfogni négy, közel kétszáz méter hosszú épületszárnnyal, s az udvart két, egymásra merőleges traktussal osztotta meg. Mint az épület egésze, úgy alaprajza is a nagy mintakép, a párizsi Invalidus-palota nyomán született meg. A homlokzaton feltűnik a bécsi palotaépítészet néhány sajátossága is: a tervező a földszintet egyszerű, sávozott talapzatként alakította ki, s erre háromszintes, toszkán pilaszterekkel is összekapcsolt emeleti részt helyezett. A hosszú, 47 tengelyes homlokzatot öt rizalit tagolja: csak finom felülettagoló eszközeik (pl. pilaszter, ablakszemöldök) révén különülnek el a "köztes" falszakaszoktól. A két, diadalívre emlékeztető bejárat, a kapuzaton és az attikákon elhelyezett szobrok az uralkodó dicsőségét hirdetik. Az Invalidus-palota hatalmas méreteivel, nagy magasságával kiemelkedett a korabeli Pest kicsiny, egyemeletes házai, beépítetlen, üres telkei közül.
