Püspöki paloták
Püspöki paloták
A városi paloták sorába – méghozzá a legigényesebbek közé – tartoznak a püspöki paloták is. Nagyvonalú kialakításuk, reprezentatív külső és belső formájuk jelzi a fontos szerepet, melyet építtetőik nekik szántak. A püspökök ugyanis világi földesurak is voltak: a székvárosuk körül elterülő vármegye főispánjai. Hatalmukat, rangjukat tehát a fényes palota mutatta ország-világ előtt, s egyúttal az egyházmegye, a püspöki székhely fontosságát is hangsúlyozta. Ezért a 18. századi egyházfők kinevezésük után szinte azonnal a régi palota kibővítésébe, átépítésébe fogtak (pl. Veszprém, Nagyvárad) – sokszor az épülő új székesegyház rovására. Késői alkotás a barokk rezidenciák sorában a szombathelyi, mert a püspökséget is későn, 1777-ben alapította a királynő, területeket kihasítva több püspökségből. Szily János, az első püspök már 1778-ban megbízta Melchior Hefele osztrák építészt a rezidencia megtervezésével. Az építkezés 1783-ban fejeződött be. Az építész az alaprajzot a barokk vidéki kastélyok legáltalánosabb formája szerint U alakúra tervezte, végigfutó teremsorral, mögötte az udvari oldalon folyosóval. A városi palota jelleget az jelzi, hogy a főhomlokzat a tér határán áll, s nincs előtte díszudvar, mint az a kastélyoknál szokásos. Az alaprajz sajátossága, hogy nem hiányzik ugyan a középtengelyben álló, kétemeletnyi magasságú díszterem és a hatalmas lépcsőház, de a díszterem előtti nagyméretű előcsarnok már elmaradt. A téralakítás, az egyes termek mérete inkább a későbarokk szellemének felel meg, mintsem a reprezentatív, érett barokk monumentalitásvágyának. A külsőn kiemelkedik a 3 tengelyes középrizalit. Számos eszközzel hangsúlyoz még a tervező: négy oszlopon nyugvó kőbábos erkéllyel, a többinél magasabb ablakokkal a piano nobilén, eltérő szemöldökökkel, s fent erős, vízszintes attikával. Az önálló manzárdkupola, amely néhány évvel korábban még nem maradhatott volna el egy ilyen jelentős, reprezentatív épületről, most már nem illik az új stíluseszménybe és ezért elhagyják. A külsőn ugyanis a nyugodt, mozgás nélküli, egyenesvonalú elemek uralkodnak: ez az emeleteket átfogó pilasztereken, a szemöldökökön, az erkély és a főpárkány vonalán egyaránt megfigyelhető. Az íves vonalakon kívül Hefele kerüli a mozgást, a tömegek erős kontrasztját, a fény-árnyék ellentéteket is, s ezekkel a sajátosságokkal a következő időszak építészete felé mutat irányt.
Líceum, Eger
K. Gy.
