Ötvösség és bronzművesség
Ötvösség és bronzművesség
Már Szent István törvényei elrendelték, hogy a templomok felszereléséről köteles a püspök gondoskodni. Kelyhekre, paténákra, szenteltvízhintőkre, füstölőkre volt szükség a szentmisékhez és a különböző egyházi szertartásokhoz. Az oltárokra fából vagy fémből készült keresztet, a gazdagabb templomokban drága nemesfém ereklyetartókat helyeztek. A püspökök egyik méltóságjelvénye a gyakran ékkövekkel kirakott pásztorbot volt.
Kalocsán, egy középkori érseki sírból értékes ötvöslelet került elő 1910-ben. A sírmellékletben található, eredetileg ékkődíszes pásztorbotvégződés készítési idejét németországi párhuzamok világítják meg: a 12. század közepénél nem készülhetett hamarabb. Ugyanez érvényes a többi tárgyra is, egy alacsony ezüstkehelyre, a hozzá tartozó vésett díszítésű paténára, és a főpap személyes viseletéhez tartozó filigrános, arany mellkeresztre, gyűrűre és palliumtűkre is (Kalocsa, Érsekség).
III. Béla és első felesége, Anna királyné székesfehérvári sírjában teljes uralkodóijelvény-együttest tártak lel. A keresztekkel díszített, egyszerű abroncskoronák, a karperec, a kard, a sarkantyúk és a jogar bizonyosan a temetésre készült alkalmi tárgyak, de egy zománcos enkolpionnal (nyakba akasztott melldísz) és egy aranygyűrűvel együtt hűséges tükörképét adják a 12. századi magyar királyok ornátusának.
A csavart vagy gyöngyözött, meghajlított aranydrótból készített filigránborítás igen jellegzetes, bizánci eredetű díszítőeszköze a 12. századi magyarországi ötvösségnek. E dekoratív ötvöstechnikával díszítették a Szentkorona felső részét, csakúgy mint a jogar nyelét és fejének zárólapját. Az egyik kutatási álláspont szerint a koronázási jelvény-együttes egységesítésére is III. Béla (1172-1196) uralkodása idején került sor. A számos filigrános emlék közül kiemelkedik még egy Esztergomban talált arany fülbevaló és egy székesfehérvári eredetű karkötő mellett a salzburgi Dómkincstár Magyarországról származó ereklyetartó kettős keresztje.
Körmeneti kereszt Veszprémből, csajági lelet (12. század második fele)
Egy iniciálé az Aristeos-corvinából
Székesfehérvári sírleletek (1200 körül)
T. I.
