A TÖRÖK TEMPLOM
A TÖRÖK TEMPLOM
Az idők során a mohamedán templomoknak két fajtája alakult ki: főtemplom (dzsámi), amelyben a helység férfilakosai péntek esti közös imára gyűlnek össze, és a kisebb jelentőségű, egyszerűbb imaház (mecset). A dzsámi elengedhetetlen járuléka a toronyszerű minaret a nyugati oldalon, amelynek erkélyéről a müezzin ("éneklő") a világ négy tája felé fordulva naponta ötször imára szólítja az embereket. A templom négyszögletes tömbje egyetlen egységes tér, melyre félgömb alakú kupola borul, és főtengelye mindig Mekkának, a mohamedánok szent városának irányába mutat. Az épület főbejárata előtt három boltszakaszos, esetleg kupolás előcsarnok húzódik. Azon a falon, amely a legközelebb esik a szent városhoz, kis, falba mélyített imafülkét (mihráb) alakítottak ki. A mihrábot rendszerint gazdagon díszítették: mozaikkal, sztalaktitboltozattal. A fülke előtt imádkozik a főpap, s ima közben a hívőknek is arra kell fordulniuk. A mihráb mellett jobbra állították fel a nemes anyagokból épített lépcsős szószéket (mimbar). Innen mondja el a főpap a pénteki imádságot a mindenkori kalifáért és az uralkodóért. A mohamedán templom belső képéhez tartozik még a Korán felolvasásához használt díszes állvány; a nők számára fából épített karzat, s a padfőt beborító pompás szőnyegek sora is. Minthogy a mohamedánok csak állva vagy térdelve, földre borulva imádkoznak, ülőhelyeket, templomi padokat nem helyeztek el a belső terekben. A dzsámival egybeépitett minaretek legkedveltebb alaprajzi formái a négyszögletes, a kör- vagy sokszög alakú. A vékony, karcsú törzsű tornyok már messziről jelzik a templom helyét az igazhitűek számára.
K. Gy.
