TÁGABB KÖRNYEZETÜNK: A KÁRPÁT-MEDENCE
TÁGABB KÖRNYEZETÜNK: A KÁRPÁT-MEDENCE
A Kárpát- (vagy Pannon-) medence, amelyet az eurázsiai, más néven alpi hegységrendszerhez tartozó vonulatok határolnak, mai alakját és méretét a hegységkeret kialakulását követően, a földtörténet miocén korában nyerte el (bővebben l. a következő oldalakon). Tágulásos jellegével sajátos módon egybecseng mai felszínének természetföldrajzi alapvonása, miszerint a medence Európa második legnagyobb folyamának, a Duna vízgyűjtőjének középső "kiöblösödése". (Innen, hogy Közép-Duna-medence néven is ismert.)
A ma az ún. Dévényi-kapun érkező Duna a Kárpát-medencét délkeleten a Vaskapu szorosán át hagyja el, miközben olyan nagy folyók vizét gyűjti magába, mint a Tisza, a Maros, a Dráva vagy a Száva. E folyók egymástól akár több mint ezer kilométerre húzódó hegyvonulatok forrásaiból táplálkoznak, s mire a Dunába torkollanak, a legkülönbözőbb arculatú tájakat fűzik fel. Ezek hazai tájainknak nemegyszer szerves folytatásai.
Nyugaton az Alpokaljának az Alpok havas csúcsai az Őrségen túl – a Grazi-medencétől elválasztva – még csak távolabbi őrzői, Sopron magasságában már tőszomszédjai. Északnyugaton a Kisalföld a Csallóközben folytatódik (vannak azonban, akik a Kárpátok, Alpok és Dunántúli-középhegység határolta síkságot Győri-medencének nevezik). Az alig emelkedő alföld az Északnyugati-Kárpátok folyóvíz feltöltötte síkságain át éri el a hegységkeretet – amelytől Északi-középhegységünket viszont már csak kisebb hegyközi medencék választják el. (A Kárpátokig nyúló terület az Északi-középhegységgel együtt a történelmi Felvidék: itt, az Északnyugati-Kárpátokban emelkedik a Kárpátok legmagasabb pontja, a Magas-Tátra 2655 méteres Gerlachfalvi-csúcsa.)
Északkeleten a határon túl is folytatódó Alföldnek (a Kárpátalja síksági területeinek) merész ellentéte az itt legkeskenyebbre összeszűkülő hegységkeret: az Északkeleti-Kárpátok. (Vízválasztóján többek között a Vereckei-hágó teremt átjárót.) A Kárpát-medencén belüli hegyvidékek közül az Alföldünktől keletre emelkedő Erdélyi-középhegység a legmagasabb (főcsúcsa, a Nagy-Bihar 1849 m); a hegységet és a terebélyes, hegyközi medencékkel tagolt Keleti-Kárpátokat az Erdélyi-medence szelíd dombságai kötik össze.
E dombvidék délen a Déli-Kárpátok 2500 méter fölé nyúló bérceivel néz szembe, nyugaton pedig fő folyóját, a Marost vezeti a Tiszába. Országhatárunktól délre az Alföld a Bánságban folytatódik, nyugaton egészen a Dráva-mellékig tart; még délebbre, a Dráva-Száva közi síkságot tagoló szigethegységek pedig már a Dinári-hegység szomszédai.
A ma az ún. Dévényi-kapun érkező Duna a Kárpát-medencét délkeleten a Vaskapu szorosán át hagyja el, miközben olyan nagy folyók vizét gyűjti magába, mint a Tisza, a Maros, a Dráva vagy a Száva. E folyók egymástól akár több mint ezer kilométerre húzódó hegyvonulatok forrásaiból táplálkoznak, s mire a Dunába torkollanak, a legkülönbözőbb arculatú tájakat fűzik fel. Ezek hazai tájainknak nemegyszer szerves folytatásai.
Nyugaton az Alpokaljának az Alpok havas csúcsai az Őrségen túl – a Grazi-medencétől elválasztva – még csak távolabbi őrzői, Sopron magasságában már tőszomszédjai. Északnyugaton a Kisalföld a Csallóközben folytatódik (vannak azonban, akik a Kárpátok, Alpok és Dunántúli-középhegység határolta síkságot Győri-medencének nevezik). Az alig emelkedő alföld az Északnyugati-Kárpátok folyóvíz feltöltötte síkságain át éri el a hegységkeretet – amelytől Északi-középhegységünket viszont már csak kisebb hegyközi medencék választják el. (A Kárpátokig nyúló terület az Északi-középhegységgel együtt a történelmi Felvidék: itt, az Északnyugati-Kárpátokban emelkedik a Kárpátok legmagasabb pontja, a Magas-Tátra 2655 méteres Gerlachfalvi-csúcsa.)
Északkeleten a határon túl is folytatódó Alföldnek (a Kárpátalja síksági területeinek) merész ellentéte az itt legkeskenyebbre összeszűkülő hegységkeret: az Északkeleti-Kárpátok. (Vízválasztóján többek között a Vereckei-hágó teremt átjárót.) A Kárpát-medencén belüli hegyvidékek közül az Alföldünktől keletre emelkedő Erdélyi-középhegység a legmagasabb (főcsúcsa, a Nagy-Bihar 1849 m); a hegységet és a terebélyes, hegyközi medencékkel tagolt Keleti-Kárpátokat az Erdélyi-medence szelíd dombságai kötik össze.
E dombvidék délen a Déli-Kárpátok 2500 méter fölé nyúló bérceivel néz szembe, nyugaton pedig fő folyóját, a Marost vezeti a Tiszába. Országhatárunktól délre az Alföld a Bánságban folytatódik, nyugaton egészen a Dráva-mellékig tart; még délebbre, a Dráva-Száva közi síkságot tagoló szigethegységek pedig már a Dinári-hegység szomszédai.
K. D.
