Ősfolyók, hordalékkúpok, árterek
Ősfolyók, hordalékkúpok, árterek
A pannon korszak vége felé a kiterjedt tómedence zsugorodni kezdett, lassanként feltöltődött; az elsekélyesedő tórendszer peremén megjelentek az Ős-Duna és más alpi-kárpáti folyók. A Duna, amely eleinte Sopronnál, majd a mai Lajta-völgy helyén érkezett a Kisalföldre és dél felé vette irányát, utóbb – elsősorban a Dunántúli-középhegység kiemelkedése folytán – kelet felé térült: a pleisztocén elejéig a Dévényi-kaputól egészen a Gerecséig Európa leghatalmasabb hordalékkúpját rakta le (vastagsága helyenként több száz méter). Ez a folyamat egy időre ugyan megállt, de a pleisztocén közepétől azután a korábbira egy újabb hordalékkúp épült. A Pozsonytól Komáromig tartó, ma is folyvást gyarapodó homok- és kavicsösszlet a Sziget- és Csallóközt hordozza; a régi hordalékkúp peremi maradványai a Fertő tótól északra húzódó Parndorfi- (Pándorfalvi-)fennsík és Győrtől keletre a Duna mentén emelkedő teraszszigetek. A Győri-medence alacsonyabb, folyvást feltöltődő területével szemben a tőle keletre húzódó Duna-mellék és a délre lenyúló Marcal-medence a jég- és jelenkorban inkább pusztult, letarolódott; a másfélszáz méteres lepusztulást a bazalt tanúhegyek védelmében megőrződött pannon homok és agyagrétegek igazolják.
A Győri-medencét a Mosonmagyaróvár és Győr térségében egyesülő folyók és patakok, a Duna, Lajta, Rábca, Rába és Marcal mára tökéletes síksággá töltötték fel. Középső részén a Fertő és a Hanság vizenyős medencéje húzódik. Ezt két hordalékkúp rekesztette el: északon a Szigetköz (illetve a Csallóköz) és a Mosoni-síkság a Duna már a jégkortól épülő, délen a Rábaköz pedig a Rába és a Rábca jelenkori hordalékkúpja. A Fertő tavat és a Hanságot (amelynek tőzeggel kitöltött lápját főként az ötvenes években jórészt lecsapolták) régebben, nagyobb áradásokkor az Alpokból érkező patakok egységes tóvá kapcsolták össze; az ott élőknek ilyenkor a lápvilág érdekes képződményei, a kavicsos-homokos lápi szigetek, ún. gorondok (folyóvíz lerakta kavicshátak) adtak menedéket. A Hanságtól északra elterülő, élő- és holtágakkal, morotvákkal behálózott Szigetköz, valamint a kicsit magasabb Mosoni-síkság az Öreg- és a Mosoni-Duna ártere; a Szigetközben a magas ártérre itt-ott futóhomok, a Mosoni-síkságon kevés lösz is települt. A Hanságtól délre a Rábaköz húzódik. A terület lejjebb a Rába tökéletes síksága, feljebb – az ún. Tóköz még alacsonyabb területén – a Rábcának parti dűnékkel (áradáskor lerakott övzátonyok szélfútta homokbuckáival) és köztük vizenyős laposokkal tagolt térszíne.
A Győrtől keletre húzódó Duna-völgyet Esztergomnál a Visegrádi-hegység és a Börzsöny szűkíti be. Az esztergomi Várhegy a Duna egy idősebb sziklaterasza, a síkság pedig magasabb kavicsteraszok maradványaival tagolt ártér: a Duna említett, jégkor eleji hordalékkúpfelszínét a Bakony, a Vértes és a Gerecse felől lefutó patakok szaggatták fel teraszszigetekké.
A Marcal-medence feneke több folyó kavicsából épül fel: az Ős-Duna egykori hordalékkúpját utóbb a Rába, a Zala és a Marcal pusztította. (A Zala csak a pleisztocén közepétől térült el, amikor a süllyedő Balaton magához vonzotta.) A medence ma a Marcal széles ártere, de a folyó nem középen halad: a Bakonyból érkező patakok kisebb hordalékkúpjai nyugatra szorították.
A Duna ma Dévénynél lép be a Kárpát-medencébe. A háttérben jobbra a Morva; előtérben a dévényi vár
A Ság-hegy felhagyott kőbányája néhány millió éves bazaltvulkán belső szerkezetét tárja fel
