A Pannon-beltó, a jégkor és a jelenkor ősföldrajza

Teljes szövegű keresés

A Pannon-beltó, a jégkor és a jelenkor ősföldrajza
A nyomait egész Európa domborzatán otthagyó jégkor idején kisebb gleccserek a Kárpátok legmagasabb részein is megjelentek. Ugyanakkor a Kárpát-medencét már korábban elborító legutolsó tenger – a fokról fokra összezsugorodó és kiédesülő Pannon-beltó – másfél-kétmillió évvel ezelőtt a maitól eltérő, ősi vízhálózatnak adta át a helyét.
A Kárpát-medencében a miocén végi szarmata tenger mészköveire, agyagmárgáira – általában folyamatosan – a Pannon-beltenger üledékei települtek. Az elzárt víztömeget a csapadék és a beleömlő vizek – még a miocén végén – előbb félsós ún. brakkvízzé, majd tóvá édesítették (Pannon-beltó), ez pedig – már a pliocénban – mocsarakká szakadozott, majd lápokká alakult s végül teljesen kiszáradt. (A kiédesülő vízhez csak némely élőlény tudott alkalmazkodni: leghíresebb közülük a Congeria kagyló, amelyet -- búbjának lekoptatott maradványáról a nép – kecskekörömként ismer.)

Kárfülke a Kelemen-havasokban

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages