Erősen fogyó energiahordozóink
Erősen fogyó energiahordozóink
Országunk földje nemcsak érceket, hanem többféle energiahordozót is rejt. Ezek egy hányada – mindenekelőtt a jura időszaki feketeszén – még délebbi földrajzi szélességeken, java része azonban már a mai értelemben vett Kárpát-medencében keletkezett. A különböző mértékben "szénült" lignitet, barnaszenet, feketeszenet, de többé-kevésbé a szénhidrogéneket (kőolajat, földgázt) is elsősorban egykori élőlények – főleg növények – levegőtlen környezetben, nagy nyomáson, magas hőmérsékleten összepréselődött maradványaiból származtatják. (Igencsak kedvezett például a kőolaj és a földgáz kialakulásának a Kárpát-medence mélyének – a vékony földkéregből adódó – magasabb hőmérséklete.) Kőolajunkból, földgázunkból a kitermelés lázas üteme már csak 20-25 évre hagyott elegendőt, szénből még 150-200 évig kitarthatnak a készletek.
Szeneinkben a földtörténet egykori tengerpartjainak eltemetődött növényeiből sok még világosan felismerhető. Legidősebb szenünk a Mecsek közel 200 millió éves, kokszolásra némely rétegében egyedül alkalmas feketeszene, amely az alsó jura tengerpart zsurlóiból, páfrányaiból, fenyőiből keletkezett. Hazai barnaszeneink – égetéskor magas kéntartalmuk miatt savas esőket okozván – általában sajnos erősen szennyezik a levegőt és a talajt. Egy részük a harmadidőszak elejéről származik – a hatvanas évektől karsztvízsüllyesztéséről, környezetszennyező bányáiról hírhedté vált eocénprogram a Dunántúli-középhegység szénbányáit igyekezett felfuttatni -; a Nógrádi- és a Borsodi-medencében pedig (már a 18. századtól) miocén kori szenet bányásznak. Az utólagos szerkezeti mozgások következtében szinte valamennyi szenünkre jellemző, hogy a telepeket törések, gyűrődések deformálják; a bányászat ezért mindenütt nehézségekkel küszködik.
A Nyugat-Dunántúl és a Mátra- meg Bükkalja még fiatalabb, pannon lignitje többnyire külszíni fejtéssel is kitermelhető. A kevéssé szénült rétegekből – az éghajlatváltozások jele ként – itt már mocsári ciprusok, fenyők, sőt különböző lombos fák maradványai kerülnek elő.
A kőolaj és földgáz olyan, eltemetődött iszaprétegekből származik, amelyekből a keletkező szénhidrogének süllyedő medencékben, mint például Alföldünk mélye – kisebb sűrűségük miatt felfelé vándorolnak. Ha tömött, át nem eresztő rétegekbe – nálunk például pannon agyagba – ütköznek, "csapdába" eshetnek. Fiatal, lazább üledékeink boltozataiban ilyen csapdák rejtik alföldi és dunántúli, javarészt harmadidőszaki szénhidrogénjeinket. A kőolaj és a földgáz kitermelése – századunk első harmadában – először a Délnyugat-Dunántúlon, főleg Zalában kezdődött meg. Ám a háború alatt, majd az ötvenes években folyt rablógazdálkodás a zalai olajkutakat egyre jobban kimerítette; napjainkban a szénhidrogének legnagyobb része a 70-es évektől mind bővebb hozamú észak- és dél-alföldi kőolaj- és földgázmezőkről származik.
A Mátra és a Bükk déli előterének pannon üledékei hatalmas, felszínközeti lignittelepeket rejtenek. A képen a gyöngyösvisontai lignitfejtés
A mészégetés a Bükkalján évszázados hagyomány
