A KÁRPÁT-MEDENCE LEMEZTEKTONIKAI TÉRKÉPVÁZLATA A HARMADIDŐSZAK ELŐTT KIALAKULT SZERKEZET-FÖLDTANI-RÉTEGTANI EGYSÉGEKKEL ÉS AZ AZÓ…
A KÁRPÁT-MEDENCE LEMEZTEKTONIKAI TÉRKÉPVÁZLATA A HARMADIDŐSZAK ELŐTT KIALAKULT SZERKEZET-FÖLDTANI-RÉTEGTANI EGYSÉGEKKEL ÉS AZ AZÓTA KÉPZŐDÖTT VULKÁNI KŐZETEKKEL
A térkép az egyik legelfogadottabb nagyszerkezeti felosztást mutatja be a lemeztöredékek feltételezett határával. Vitatott kérdés például a Tisia- ("Tisza"-) és a Dacidák-lemeztöredék illeszkedése (a Dacidák hagyományosan az Erdélyi-középhegységet is magába foglalná). Nem kevésbé bizonytalan a Tisia déli határvonala. Az ábrával kapcsolatban azt a legfontosabb megállapítanunk, hogy a viszonylag "merev" Európai-tábla és a feléje közeledő Apulia vékonyabb és "mozgékonyabb", róluk leváló kéregdarabokat torlaszolt össze, aminek egyik legalapvetőbb bizonyítéka valamennyi egység úgynevezett takarós szerkezete. Az afrikai (apuliai) eredetű Pelso és az európai eredetű Tisia között a közép-magyarországi sáv húzódik
1 Molassz előtér A legutolsó (alpi) hegységképződést követő lepusztulás termékei
2 KELET-ALPI-MAGURAI FLISTAKARÓK (kréta-oligocén)
3 SZILÉZIAI-MOLDÁVIAI FISTAKARÓK (kréta-miocén)
4 ALSÓ, KÖZÉPSŐ ÉS FELSŐ KELET-ALPI (AUSZTRO-ALPI), Az egykori Apulia-partszegély részei; ó- és középidei képződmények, az alsó és középső kelet-alpi esetében kréta időszaki ("alpi") metamorfózissal
5 TÁTRA Az európai partszegélynek az alsó kelet-alpihoz hasonló, de kréta metamorfózist nem szenvedett képződményei
6 VEPOR A Tátra-egységre rátolódott, jellemzően ó-, illetve középidei, metamorf képződmények
7 GÖMÖR A Tátra-Vepor-egységekre rátolódott, dél-alpi-dinári rokonságú, főleg óidei képződmények
8 ZEMPLÉN A Tisia aljzatához hasonló (esetleg onnan elkerült?), főleg óidei, többszörösen metamorfizált képződmények
9 KŐSZEG-ROHONCI A középidő végi Tethys részének, a Pennini-óceánnak a kéregmaradványa "tektonikus ablakban"
10 KÜLSŐ-DINÁRI--DUNÁNTÚLI óidei metamorf kőzeteken jellemzően középidei, karbonátos, főleg sekély-és mélytengeri, dél-alpi rokonságú képződmények
11 BELSŐ-DINÁRI-IGAL-BÜKK dél-alpi rokonságú, ó- és középidei, részben enyhe alpi metamorfózist szenvedett kőzetek
12 MECSEK
13 VILLÁNYI-BIHAR
14 PAPUK-BÉkÉS-ALSÓ-KODRU
15 KODRU Az európai partszegély prekambriumi (?) és óidei, többszörös metamorfózist szenvedett kőzetein "germán" típusú, ó- és közép-idei, túlnyomóan sekélytengeri és szárazföldi képződmények, kelet felé általában egyre bonyolultabb takarós szerkezetben
16 SZOLNOK-MÁRAMAROSI kréta-óharmadidőszaki flis
17 BUKOVINAI prekambriumi (?) és óidei, többszörösen metamorfizált képződményeken hézagos üledékes rétegsorok és a Középidőben bezárult "Erdélyi-óceán" kérgének maradványai
18 GÉTA
19 DUNAI A krétában bezárult "Szörényi-óceánt" közrefogó, prekambriumi (?), illetve jellemzően óidei, metamorf és magmás képződmények; közülük a Géta a Dunaira, s mindkettő a "helyben maradt" Moesiára tolódott el
20 BELSŐ-(DÉL)-ADRIAI Főként középidei, karbonátos kőzetek, délnyugaton Apulia szomszédai
21 VARDAR-MAROS-OLT A jurában-krétában bezárult óceáni kéregdarabok maradványai (ofiolitok)
22 TARKŐ-CSALHÓ kréta időszaki óceáni kéreg maradványai és flistakarók
23 PIENINI SZIRTÖV A Pennini-óceán aljzatáról lenyíródott, karbonátos kőzetekből és flisböl álló takarók
a óharmadidőszaki vulkáni kőzetek
b újharmad-negyedidőszaki vulkáni kőzetek eltemetve
c újharmad-negyedidőszaki vulkáni kőzetek a felszínen
d újharmad-negyedidőszaki bazaltok
A Bükk, a Bakony, a Mecsek és más hegységek jól karsztosodó triász mészkövei (pl. "dachsteini mészkő") és dolomitjai (pl. "fődolomit") elsősorban apróbb-nagyobb mészvázas élőlények összepréselődött tömegei. (A nagyobb és látványosabb ősmaradványok közül mindenekelőtt az ammoniteszek említendők, amelyek síkban felcsavart házú, némely fajukat tekintve még a jurában is virágkorukat élő fejlábúak voltak; illetve egy Veszprém mellett talált ritka lelet: az őshüllőkhöz tartozó, teknőcszerű Placochelys placodonta, a "kavicsfogú ősteknős".) A triászban ugyanakkor nemcsak "nyugodt" üledékek, hanem vulkáni kőzetek is képződtek. Az afrikai partszegélyhez közeli óceáni aljzat hasadékvulkánosságának kőzetei a mai Dunántúli-középhegységből, a Mátrából, a Bükkből ismertek.
A jurában az Afrikához közel, így a Pelso-egység területén is mindinkább mélyülő tengerben tovább folytatódott az üledékképződés. Míg azonban a triász időszak gazdag sekélytengeri élővilága "lépést tartott" a süllyedéssel és így nagy tömegű üledék képződött, most csupán vékonyabb mészkőrétegek rakódtak le. Az ősmaradványokban igen gazdag mészkövek kövületekről kapták nevüket: például a vörös ammonitico rosso (a piszkei "vörös márvány") az ammoniteszekről, a radiolarit az egysejtű, kovavázas sugárállatkákról. A Tisián, amely valódi tengerparti szegély lévén vastagabb rétegekkel gyarapodott, már nemcsak mészkövek, hanem szárazföldi eredetű üledékek is képződtek; ugyanakkor a part menti lápok buja, időnként víz alá kerülő növényzete idővel (a későbbi Mecsek területén) feketeszénné préselődött. A jura időszak közepén kezdetét vette az Atlanti-óceán kinyílása. A hasadékvölgy bazaltvulkánossága a Pelso-partszegélyen is ott hagyta a nyomát; a bazalt látványos, mélytengeri formakincse, a párnaláva ma a felszínen, Szarvaskőnél csodálható meg. (A Tisia-lemeztöredéken már a kréta elején – egy ennél jóval nagyobb szabású hasadékvulkánosság maradt abba; kőzetei ma a Mecsektől egészen Szolnokig, jórészt az aljzatból ismertek.)
A jura végétől a Tethys mészkőrétegektől vastag aljzata és partszegélye – Európa és Afrika közeledésének köszönhetően – egyre jobban összetöredezett. (A töredezett mélyszerkezet az ország aljzatának mindmáig egyik legalapvetőbb vonása.) Ekkortól számíthatjuk a későbbi Kárpát-medencét hordozó partszegélyek lehasadásának, lemeztöredékké válásának kezdetét, jelentős területeik kiemelkedését. A középidő végi kréta éppen ezért – mindenekelőtt a Pelso-egységen – jórészt már szárazföldi időszak. Magasra kiemelt mészkőhegységeinkben ekkor változatos karsztformakincs alakul ki, a töbrökbe bauxit hordódik, s érezteti hatását az alpi hegységképződés: az üledékes kőzettömegeket gyűrődések, pikkelyeződések préselik. A kréta legvégén világszerte újabb kihalás történik: ősmaradványokban gazdag sekélytengeri üledékeinkből nálunk is eltűnnek például az ammoniteszek.
Az eocén végére már szubtrópusivá "hűlő" éghajlaton egykori hegységeink ún. tönkfelszínné alacsonyodtak. (A legendás Tisia-elméletben, amelyben Princz Gyula neves földrajztudós – még a század elején – egy egységes, variszkuszi kristályos tömb süllyedését, majd újbóli kiemelkedését feltételezte, ez volt az ún. fennföld-korszak.) Azt a folyamatot, hogy a lemeztektonika tükrében miképpen mozoghattak – ekkor még korántsem egységes – lemeztöredékeink, a keretes szöveg és az ábra mondja el.
K. D.
