Színes ásványvilág
Színes ásványvilág
Országunk változatos felépítésű területén, mint láttuk, magmás, üledékes és átalakult kőzetek egyaránt előfordulnak; ennek megfelelően igen színes ásványvilág társul hozzájuk. A szemet gyönyörködtető ásványok, kristályformák gyűjtése és ismerete évszázadok óta a legszélesebb közönséget vonzotta. Az első tudományos igényű leíró munkák már a 18. század végén megjelentek, és múlhatatlan szerepük volt országunk földjének megismerésében.

A gyűjtők körében fővárosunk szép ásványai régóta nagy becsben állnak; a budai eocén-oligocén mészkőbányák kőzetüregeiből gyakran kerülnek elő például színtelen vagy sárgás kalcitok, baritok, fluoritok. A Martinovics-, a Mátyás-hegy vagy a Törökugrató mészkövében különösen szép baritokat találhatunk. Ez a képünkön is látható, sárgásfehér szulfátásvány ("súlypát", bárium-szulfát) rendszerint táblás vagy nyúlt-oszlopos kristályformákban jelenik meg; keletkezése – hazai mészkőhegységeinkben – üledékes folyamatokhoz vagy forróvizekhez köthető
Országunk természeti kincseinek megismerése jóval a honfoglalás előttre, egészen a kőkorig nyúlik vissza. A legrégebbi emlék hozzávetőleg ötvenezer éves: a jégkori ősember a Balaton-felvidéken vöröses színű, festéknek használt vasoxidot fejtett kő- és csonteszközeivel. Ugyancsak kőkoriak a Tokaji-hegység és a Börzsöny obszidiánlelőhelyei, Sümeg mellett pedig egy ötezer éves – már az újkőkorból származó – tűzkőbányára bukkantak. A Balkán-félsziget rendkívül leletgazdag réz- és bronzkori aranyművessége többek között erdélyi érccel dolgozott; hasonlóképpen híressé vált a kőszegi-hegységi Szent Vid-hegy színesércbányászata és a kelták vasművessége.