Arany középkor
Színesérceink legnagyobb előfordulásai Gyöngyösoroszi térségében vannak; itt a régóta folyó bányászkodás csak a közelmúltban ért véget. Az ólom- és cinkércek a föld alatt kvarcdús telérekben bújnak meg. Legfontosabb ásványaik a szulfidok csoportjába tartozó szfalerit, galenit és pirit. A képen egy Mátraszentimréről származó szfaleritet – cink-szulfidot – mutatunk be: ezt, mint többi társát is, azok a forróvizes oldatok (hidrotermák) telepítették a Mátra andezitkőzeteinek hasadékaiba, amelyek az Északi-középhegység miocén vulkánosságának befejezéseként törtek fel. A szfalerit a legtöbb szimmetriaelemmel rendelkező szabályos kristályrendszerbe tartozik. Leggyakoribb kristályformái az itt látható példányon is kivehető, 12 lapú rombdodekaéder és a tetraéder, de gyakran megjelenik apró szemcsék ún "tömeges" halmazaként is
A Tapolca melletti Haláp-hegy közel 3 millió éves bazaltvulkán. Két hatalmas lávaömlés-sorozatból épült fel, amelyeknek kőzetanyaga – kihűlésükkor oszloposan elvált bazaltorgonák formájában – jól láthatóan egymásra települ. Az egykori vulkán déli oldalába mélyített kőbánya (ha a legdurvább is) nem az első emberi nyom a hegyen. Már a rómaiak is megtelepedtek itt, s a bazalt hólyag- (vagy "mandula") üregeiben nyilván ők is észrevették a különböző zeolitásványok lenyűgöző, hosszúkás tűit