EGYKORI TŰZHÁNYÓK MARADVÁNYAI
EGYKORI TŰZHÁNYÓK MARADVÁNYAI
Az újharmadidőszaki-negyedidőszaki tűzhányótevékenység a Kárpátok belső részén terebélyes vulkáni hegységeket hozott létre. Java részük azonban, főleg országunk területén – a medencetérszínek süllyedésével, üledékképződésével – időközben vagy eltemetődött, vagy ha a felszínen maradt is, sok száz métert alacsonyodott. (Az egykori tűzhányók mai hegység mivolta általában csak a negyedidőszaki kiemelkedésnek köszönhető.) A lepusztulás szerepének hangsúlyozása ugyanakkor sok kutatót korábban arra vezetett, hogy az elsődleges vulkáni formák létét akár még maradványaikban is tagadja. (A mai szelíd vulkáni domborzat általában valóban ezt sugallja – legfeljebb a feltárásokban mutatja meg az egykori erők tombolását.) Holott, ha ugyan a Cholnoky Jenő s más neves század eleji földrajztudósunk által látni vélt vulkáni formakincs nem létezik is mindig, azért bizonyosra vehető, hogy még a magyarországi tűzhányók közül is nem egynek legalább a kalderája, nagy vulkáni üstje rekonstruálható. Másfelől viszont, hiszen a legtöbb tűzhányó hosszan s változatosan működött, az egykori vulkáni mélyedések mindenképpen bonyolultabbak kell legyenek, mint – sokak szerint – egy-egy ősi "kráter" vagy kaldera lealacsonyodott maradványai (helyes értelmezésüket ráadásul a fiatal szerkezeti mozgások is nehezítik). Az elsődleges vulkáni formakincset nyomozva mindenekelőtt a Keleti-Kárpátok néhány százezer vagy néhány millió éves tűzhányói érdemesek tanulmányozásra – hiszen lepusztulásuk összehasonlító vizsgálata hazai tűzhányóink rekonstrukciójában is sokat segíthet.
K. D.
