A májusi cserebogár és a ganéjtúró bogarak
A májusi cserebogár és a ganéjtúró bogarak
Valószínűleg kevesen gondolják, hogy a közismert májusi cserebogár (Melolontha melolontha) a ganéjtúró bogarakkal tart rokonságot. Szárnyfedői vörhenyesbarnák, potrohán alul jellegzetes fekete-fehér mintázat látszik. A hím csáplegyezője lényegesen nagyobb, mint a nőstényé.
Bár a neve májusi, a bogarak gyakran már április végén megjelennek, és az úgynevezett cserebogárjárásos években megfigyelhetjük a talajban azt a sok kis lyukat is, ahonnét az állatok előmásztak. Bár nappal is repülnek, főként alkonyat idején élénkülnek meg. Ha sokan vannak, egész tölgyeseket rághatnak kopaszra, de sok kárt tehetnek a gyümölcsfákban is. Rázzuk meg kora reggel az ágakat, hogy a dermedten kapaszkodó rovarok lehulljanak, és a baromfik összekapkodják őket!
A nőstény cserebogarak petéiket a földbe rakják, 20-30 cm mélyre. A júniusban kikelő lárvák eleinte humusszal élnek, de csakhamar elkezdik rágni a gyökereket is. A lárva a második évben nyár vége felé bebábozódik, és már az ősz folyamán bogárrá alakul. Ennek ellenére csak a rákövetkező év tavaszán bújik elő, és a körforgás kezdődik elölről. Egy-egy vidéken általában háromévenként van cserebogárrajzás.
Szép a fekete szárnyfedőin szabálytalan fehér mintázattal ékes kalló cserebogár (Polyphylla fullo). A homokos talajokat kedveli, lárvája négy évig fejlődik. Gyakran megfigyelhetjük például a Szentendrei-szigeten.
A ganéjtúró bogarak fontos szerepet töltenek be a természetben azzal, hogy eltüntetik a növényevő állatok ürülékét. A kirándulók jól ismerik például a zömök, kékesen csillogó tavaszi ganéjtúrót (Geotrupes vernalis). Április és szeptember között gyakori látvány az erdei avaron lustán mászó bogár, mely ivadékai számára a szarvasok, muflonok és vaddisznók ürülékéből készít galacsinokat. Petéit a talajba süllyesztett kis gombócokba helyezi, a kikelő lárva ebből táplálkozik. A nagyon gyakori holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris) hímjének fejét az orrszarvúbogáréhoz hasonló, hátrafelé hajló szarv díszíti. A nőstények tavasszal kamrát készítenek a talajban, oda cipelik, hátrálva görgetik a környéken gyűjtött trágyadarabokat, melyekből odalent tenyérnyi lepényt készítenek. A nyár második felében a nőstény ebből az anyagból körte alakú galacsinokat gyúr, melyek mindegyikébe egy-egy petét helyez. A kikelő lárvák belülről rágcsálják a trágyát, még odabent bebábozódnak. Táplálkozás közben ügyelnek arra, nehogy a galacsin külső fala megsérüljön.
A ganéjtúró bogarak családjába tartozik egyik legszebb bogarunk, az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) is. A 40 mm hosszú rovar színe gesztenyebarna, a hímek fején hátrafelé kunkoródó hegyes szarv van. Lárvái valamikor az öreg, korhadó tölgyfákban fejlődtek, de szerencsére még idejében sikerült "átállnia", és ma megelégszik a régóta kupacban álló fűrészporral vagy komposzthalmokkal is.
Az orrszarvúbogár szerencsére még gyakrabban látható
A májusi cserebogár tömeges rajzása idején nagy károkat okozhat a tölgyesekben és a gyümölcsfákon
