A hangyák világa

Teljes szövegű keresés

A hangyák világa
Egészen sajátos világ a hangyáké, államaik berendezkedése és működése lebilincselően érdekes még akkor is, ha többnyire csak kívülről figyelhetjük őket. Egyes fajok hatalmas várakat, bolyokat emelnek, mások a föld alatt vagy kövek, fatuskók védelmében élnek. Vannak hangyaállamok több királynővel, ilyenkor az "alattvalók" száma százezrekre rúghat, sőt az erdei vöröshangyánál (Formica rufa) a milliót is meghaladhatja. A hangyabirodalomban minden egyes állatnak pontos feladatköre van, munkáját valamennyi megbízhatóan teljesíti. A legfontosabb természetesen a királynő, hiszen rajta áll vagy bukik az egész hangyaállam jövője. Egyetlen feladata van, petéket kell tojnia, de azok további sorsáról, az ivadékok felneveléséről már a dolgozók gondoskodnak. Az erdei vöröshangya királynője hosszú életű, akár 15-20 évig is élhet, s ezt mind tojásrakással tölti el.
A hímeknek ugyancsak egyetlen feladat jutott osztályrészül, a megtermékenyítés. Nem kell dolgozniuk, nem etetik az ivadékokat, és nem védik a várat sem, ha ellenség közeledik. Feladatuk teljesítése után viszont feleslegessé válnak, és rövidesen el is pusztulnak.
A legtöbben vannak a dolgozók. Ha egy hangyaboly mellett megállunk, őket látjuk nyüzsögni annak oldalán, és ők cipelik a fészekhez szükséges építőanyagot, hordják a táplálékot a boly felé vezető hangyaösvényeken. A dolgozók tulajdonképpen női ivarúak, de petefészkük rendkívül csökevényes, szaporodásra alkalmatlanok. Viszont ők végeznek minden munkát a hangyaállamban; az említetteken kívül ők tartják rendben a bolyon mindenütt látható kijáratokat, a különböző napszakoknak megfelelően mozgatják, szállítják a bolyon belül a bábokat, a hangyatojásokat, és persze gondozzák az ivadékokat is. Érdekes a hangyabábok elhelyezése. Kora reggel vagy eső után egy kupacba gyűjtik őket a boly belsejében, de a meleg déli órákra szétterítik, szellőztetik a bábokat. A dolgozók másik fontos feladata a boly belső hőmérsékletének biztosítása. Ha akkor figyeljük meg őket, amikor a meleg napsugarak éppen a hangyavárra tűznek, azt látjuk, hogy az állatok kitágítják a bejárónyílásokat, esetleg újakat is készítenek, szellőztetik a boly belsejét. Kora tavasszal, amikor a téli dermedtség után a hangyák mind a boly tetejére gyülekeznek, nemcsak a napsütést élvezik, hanem fontos munkát is végeznek. Amikor egy-egy állat már kellőképpen átmelegedett, gyorsan beszalad a nyíláson, és odabent sugározza ki a hőt magából. Ez egyetlen hangya esetében talán nem sokat jelent, de ha sok ezren csinálják, néhány fokkal feltétlenül emeli a boly belső hőmérsékletét. Maga a hangyavár is állandó mozgásban van, az állatok szorgalmasan és nagy rendszerességgel cserélik az egyes rétegeket. Így a külsők fokozatosan belülre, a belsők kívülre kerülnek, és ezzel megakadályozzák, hogy a fészekanyag penészedni kezdjen, de biztosítják a vár állandó szellőzését is. A boly külső felületének ki kell állnia a váratlan meglepetéseket is, hiszen egy hirtelen jött nyári zivatar nem áztathatja el a fontos belső részeket. Az ügyesen rakott építőanyag elvezeti a nedvességet, csak a külső réteg ázik át, a boly belseje, a petékkel, a bábokkal és a királynővel teljesen száraz marad.
Minden nagyobb bolyhoz több hangyaösvény is vezet, melyen az építőanyagot és táplálékot szállító állatok állandó mozgásban vannak. Néha maguknál többszörte nagyobb ágacskát vagy fenyőtűt cipelnek minden akadályon át, hogy vele a várat erősítsék. Ha a terhet szállító hangya elakad valahol, a többi nyomban a segítségére siet, és hárman-négyen együttes erővel vonszolják tovább a terhet, a fészek felé.
A hangyák útjai gyakran a fák törzsén vezetnek; az állatok felmásznak a magas ágakra a levelek közé, és rengeteg hernyót, levéltetűt pusztítanak el. Az erdei vöröshangya különösen hasznos erdőgazdasági szempontból, nem véletlen, hogy Ausztriában és Németországban dróthálókkal védik a nagy bolyokat a vaddisznók és a zöld küllő kártevései ellen. Persze a hangyák maguk is képesek hatékony védekezésre. Az erdei vöröshangya erős rágóival ejt sebet, majd potrohát előrehajtva mérget fecskendez bele. Ilyenkor érezzük a "hangyacsípés" égető fájdalmát. Nem tanácsos ezekhez a hangyákhoz közel hajolni sem, mert mérgüket spriccelni is tudják, ami, ha a szembe kerül, kellemetlen gyulladást és szintén heves fájdalmat okozhat.
Erdőszéleken, napsütötte domboldalakon, gazos árokparton találjuk a réti hangya (Formica pratensis) nagyobb vakondtúrásnyi, apró ágdarabkákból, növényi törmelékből, rögöcskékből épített fészkét. Ehhez a bolyhoz is több hangyaösvény vezet, de a hangyák többnyire láthatatlanul gyalogolnak a fű között, csak ha az ösvényt vagy a mezei dűlőutat keresztezik, tűnnek el.
A fáraóhangya (Monomorium pharaonis) az erdőben vagy a mezőkön nem képes megélni, teljesen az emberi környezethez kötött. Épületekben tanyázik, és az ott talált élelmiszerekkel, hulladékkal él. Igazi hazája India, ahonnét emberi közvetítéssel szinte az egész világon elterjedt. Néha egészen váratlanul bukkannak fel az apró hangyák a nagy, központi fűtésű bérházakban. A védekezés ellenük meglehetősen nehéz.

Kis vöröshangyaboly. Erdőszéleken, tisztásokon találjuk

Kis vöröshangyák szorgoskodnak a boly közelében
S. E.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages