A viperák mindig menekülnek az ember elől!
A viperák mindig menekülnek az ember elől!
A két védett viperafaj közül a parlagi vipera (Vipera ursinii) a kipusztulás küszöbén áll, ma már csak a Duna-Tisza köze és a Hanság néhány pontján él kis számban. Szerencsére viszonylag szapora állat, a nőstény augusztusban 6-18 fiat szül. Az átlátszó burokban világra jött kis kígyók nyomban önállóak, méregfogaik vannak, tehát védekezésre képesek. A parlagi vipera egyébként ártalmatlan, félénk állat, mérge is sokkal gyengébb, mint a keresztes viperáé (Vipera berus). Ez utóbbi egyebek mellett a Tisza felső folyása mentén, a Zempléni-hegységben és a Dunántúl déli felén fordul elő, utóbbi helyről fekete színű (melanisztikus) példányai is ismertek. Sok kirándulót érdekelhet: a Budai-hegyekben, a Pilisben és a Börzsönyben nem élnek mérges kígyók! A viperákat egyébként viszonylag rövid, vaskos testük, hátuk zegzugos mintázata, hirtelen rövidülő farkuk és hasított pupillájuk jellemzi. Soha nem támadnak az emberre, csakis akkor marnak, ha erre kényszerítjük őket, megfogjuk, ingereljük, esetleg rájuk lépünk a fűben.
A parlagi vipera sok sáskát és tücsköt is eszik, keresztes rokona főként rágcsálókat, de gyíkokat és békákat is zsákmányol. Kiszemelt áldozatát villámgyors mozdulattal marja meg, majd visszahúzódik és megvárja, míg a zsákmány elpusztul. Csak akkor csúszik oda, sűrűn kiöltött nyelvével tapogatva, és lehetőleg a fejénél kezdve nyeli el. Amíg 3-6 nap alatt megemészti, nem táplálkozik.
A kígyók nyelve kétágú, és ahhoz, hogy öltögessék, nem kell kinyitniuk a szájukat, az pontosan kifér annak alsó és felső pereme között, az e célra szolgáló kis nyíláson. Arisztotelész még azt tartotta, hogy a kígyók nyelve azért kétágú, hogy kétszer élvezhessék azt, amit megízlelnek. A kígyó nyelve nem fegyver, nem fullánk, mint azt sokan ma is gondolják, hanem szaglószerv, a hegyi rész illatanyagokat közvetít elemzésre az úgynevezett Jacobson-szervnek. Így tudják követni a kígyók fajtársaik vagy a megmart zsákmány nyomát nappal és éjszaka egyaránt. Ami a hallásukat illeti, a kígyók teljesen süketek, érzékelik viszont a talaj legkisebb rezdülését, tehát a közeledő embert vagy állatot is.
A keresztes vipera marása veszélyes lehet, de a kígyó soha nem támad az emberre, ha teheti, mindig menekül
