A mamut
A mamut
Ha valahonnan a földmunkák során előkerült "nagy csontokat" jelentenek a Természettudományi Múzeum paleontológus kutatóinak, a maradványok szinte minden esetben mamutcsontoknak bizonyulnak. A mamut (Mammonteus primigenius) sokak képzeletében úgy él, mint egy irdatlan nagyságú őselefánt, holott a valóságban nem volt igazi óriás, marmagassága legfeljebb 3 méterre tehető. Ami persze nem zárja ki, hogy alkalmilag a ma élő elefántoknál jóval nagyobb példányok is előfordulhattak. A bikák felkunkorodó agyarainak hossza meghaladhatta a 3 métert, átmérőjük a tövi részen körülbelül 15 cm volt, egyenkénti súlyuk a másfél mázsát is elérhette. Eurázsia területén valószínűleg élt egy jóval nagyobb elődjük is, a sztyeppei mamut (Mammonteus trogontherii).
A mamut hazánk mai területéről körülbelül 30 000 éve pusztult ki, de például Szibériából "csak" 10 000 éve tűnt el. Találtak ott olyan jégbefagyott példányt is, melynek húsa szükségből még ma is ehető lenne. Az ilyen jól "konzervált" leletek alapján tudjuk, hogy a mamut bőre szürke színű és legalább 3 cm vastag volt, hosszú, vörhenyesbarna szőrzet borította. Az egyes szőrszálak általában 20-25 cm hosszúak voltak, de egyes testtájakon a fél métert is elérték. A mamut kisebb-nagyobb csordákban élt, a nyílt területeken legelészett, és feltételezések szerint rendszeresen vándorolt, télen dél felé, tavasszal pedig északi irányban. Egy, a Tajmír-félszigeten talált, 12 000 évvel ezelőtt élt példány, illetve a benne lévő növénymaradványok alapján megállapították, hogy azon a tájon enyhébb klíma volt akkor, amikor ez a mamut még ott legelészett, mint napjainkban. Érdekes következtetésekre jutottak a mamutok agyarain talált úgynevezett sikálási felület alapján. Az állatok valószínűleg rendszeresen használták agyaraikat, sikálták vele a havat, hogy az alatta lévő növényekhez jussanak.
A mamut a jégkorszak jellegzetes állata volt, de az még ma sem tisztázott teljesen, miért tűnt el a jégkorszak végén. Egyes feltételezések szerint a hideghez szokott állatok nem tudtak átállni, és a gyors felmelegedés pusztította ki őket, mások szerint a faj öregedett el, és ez vezetett eltűnésükhöz. A mamuttal együtt tűnt el Európa és a mai Magyarország területéről a gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis), mely ugyancsak az akkori nagy síkságokon találta meg életfeltételeit. Európa egyik leggazdagabb mamutos és gyapjas orrszarvús lelőhelyei származnak a Tisza mellékéről, különösen a Tiszafüred és Szolnok közötti területről.
Az utolsó mamut körülbelül 30 ezer éve pusztult ki hazánk területéről
