A mókus, az ürge és a pelék

Teljes szövegű keresés

A mókus, az ürge és a pelék
A valódi rágcsálók hazánkban számos fajjal képviseltetik magukat. Közismert és közkedvelt állat a mókus (Sciurus vulgaris), melynek vörhenyes és szürke színű példányait egyaránt megfigyelhetjük. Erdőkben, nagyobb parkokban él, Budapesten például a Népligetben vagy a Sváb-hegyen lehet rendszeresen találkozni mókusokkal. Kedveli azokat az erdőket, ahol fenyők is állnak. A közhittel ellentétben nem alszik téli álmot, erről a havon látható jellegzetes nyomai is tanúskodnak. Ősszel faodúkban és más alkalmas helyen raktárakat készít, ahová élelmiszert gyűjt. Ezek egy részéről azonban megfeledkezik, illetve madarak, szajkók, cinegék vagy csuszkák fosztják ki azokat. A mókus főként növényi táplálékot fogyaszt, makkot, magokat, gyümölcsöket, bogyókat, gombákat keresgél, de alkalmilag kifosztja a madárfészkeket, és egy-egy bogarat vagy csigát is megrágcsál.
A mókus dísze, a jellegzetesen bozontos farok fontos szerepet kap az állat életében. Amikor vékony ágakon szalad, egyensúlyoz vele, a nagyobb ugrások közben a farok ejtőernyőként működik, az esést fékezi, hideg téli éjszakákon pedig takarózik vele. Amikor januárban megkezdődik a párzási időszak, a meglengetett mókusfarok messzire látszik a lomb nélkül álló fák között, és az ivarok egymásra találását segíti. A nőstények évente kétszer ellenek, először gyakran már márciusban. A fák ágai között készítik el gömb alakú gallyfészküket, amit belülről finom hánccsal bélelnek ki. Ha fiókáikat veszélyben érzik, a szájukban hordják át őket egy biztonságosabbnak vélt helyre.
A mókus közeli rokona az ürge (Citellus citellus), a sárgásbarna bundájú csinos állat a tágas legelők, füves repülőterek és a sztyepp jellegű területek jellemző lakója. Kolóniákban él, a föld alatti üregek 2 méter mélyre vezethetnek. Az ürgék téli álmot alszanak, évente körülbelül 7 hónapot pihenéssel töltenek. A nőstények évente csak egyszer kölykeznek, a 6-7 fióka hat hétig szopik, és kéthónapos korukban válnak önállóakká.
Az ürgék nappali állatok, és állandóan a lyukak körül mozognak. Ha veszély közeledik, az őrt álló példányok jellegzetes füttyöt hallatnak, mire valamennyien a föld alá menekülnek. De a kíváncsiság csakhamar újra előcsábítja őket, kilesnek a lyuk száján, és ha a veszély elmúlt, folytatják a rágcsálást és a vidám játékot a napsütötte legelőkön. A hazai ürgeállomány sajnos nagyon megfogyott, ezért a faj ma törvényes védelmet élvez. Jelenlétük madárvédelmi szempontból is fontos, mert fő táplálékai a hazánkban kiemelt jelentőségű kerecsensólyomnak és parlagi sasnak, melyek fészkelő párjai néha szinte "ráépülnek" egy-egy nagyobb ürgekolóniára.
A peléket kevesen ismerik, holott ezek az éjszakai életmódú rágcsálók legcsinosabb és legérdekesebb állataink közé tartoznak. A patkány nagyságú nagy pele (Glis glis) bundája ezüstszürke, bozontos, hosszú farka van, nagy fekete szemei körül a szőrzet foltszerűen sötét. Német neve: "Siebenschläfer" (hétalvó) arra utal, hogy ez az állat nagyon szeret aludni, és valóban, október elején már földi lyukba húzódik, és mély álmából csak április legvégén, inkább májusban ébred. A korosabb állományú lomberdőkben, parkokban, kertekben él. Kitűnően mászik, merészen ugrik egyik ágról a másikra. Kedveli a sziklás részeket, ahol sok búvóhelyet talál, a városok kertes részein gyakran az épületekben, főként a padlásokon telepszik meg. Zöld növényi részekkel, gyümölcsökkel, magokkal táplálkozik, de nem veti meg a madártojást és az apró fiókákat sem. Ősszel nagyon meghízik, a pelehús a római császárok idejében ínyencfalatnak számított.
A mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) mindössze egér nagyságú, bundája sárgás árnyalatú vörhenyesbarna, farka dús szőrzetű, szemei nagyok, feketék. A gazdag aljnövényzetű erdők lakója. Általában száraz fűszálakból és levelekből készít gömb alakú fészket a bokrok ágain, de elfoglalja a cinegék számára kifüggesztett fészekodúkat is. A nőstény évente egy vagy két alkalommal 2-7 kölyköt ellik.

Erdeink és nagyobb parkjaink ismert és kedvelt állata a mókus

Az erdei pele keleti elterjedésű faj, hazánkban viszonylag ritka. Téli álmot alszik

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages