A nyulak
A nyulak
Európában három nyúlfaj él, kettő közülük hazánkban is megtalálható. A havasi nyúllal (Lepus timidus) legközelebb az Alpokban találkozhatunk, de a jól ismert mezei nyulat (Lepus europaeus) akár az autó vagy a vonat ablakából is megfigyelhetjük az útmenti szántókon vagy legelőkön. Az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) a házi nyúlfajták őse, a föld alatt készít vackot magának. Ahol előfordul, többnyire gyakori, és különösen a hajnali és alkonyati órákban lehet találkozni vele.
A barna bundájú, hosszú fülű mezei nyúl közismert állat. Füleinek hegyi része fekete, hosszú bajuszszálai fehérek, nagy szemei barnák, farka felül feketés, alul fehér színű. A nőstények általában valamivel nagyobbak, mint a hímek, elérhetik a 7 kilós súlyt is.
A mezei nyúlnak nagyon sok természetes ellensége van, élete egyetlen nagy menekülés. Bundájának színezete azonban kitűnően illeszkedik a környezetbe, akár néhány méternyire is elmehetünk mellette anélkül, hogy a sekély vackában lapuló állatot észrevennénk. Ha viszont menekülnie kell, csak hosszú és izmos lábaiban bízhat, gyorsan és kitartóan tud futni. Amikor a kutya kergeti, akár 70 km/h sebességre is képes, 2 méter magasra és 2,7 méter távolságra tud ugrani. Ha a szükség úgy hozza, jól úszik. Nyugodt körülmények között inkább lassú állatnak mondhatnánk, kényelmesen ugrálva mozog, erejét a menekülésre tartogatja. Nagyon területhű, még a körvadászatok idején is visszatér egy idő után megszokott tanyahelyére. Főképpen szürkületi és éjszakai állat, de a már január-februárban zajló párosodása idején nappal is láthatjuk a mezőn egymást kergető nyulakat vagy a kanokat, amint szembefordulva és fel-felugorva verekednek egymással. A nőstény 42-43 napi vemhesség után 1-3 kölyköt ellik. A kisnyulak már születésükkor szőrösek, látnak, és a természet különös ajándékaként az első napokban szinte teljesen szagtalanok. Egyenként lapulnak a fűben, ahol még az éles szimatú róka vagy a görény is elmehet mellettük anélkül, hogy észrevenné őket. Lábaik rövid idő alatt megerősödnek, ettől kezdve a rejtőzködés és a gyors futás a fegyverük, az egyetlen esélyük a túlélésre.
Míg a mezei nyúl kicsinyei nyomban a "mély vízbe" kerülnek, a föld alatt tanyázó üregi nyúl, éppen viszonylag biztonságos rejtekhelye miatt, megengedheti magának azt a "luxust", hogy zárt szemű, csupasz, eleinte teljesen magatehetetlen utódokat hozzon a világra. Az üregi nyúl is barna színű, de jóval kisebb az előbbinél, súlya csak 1-3 kg. Fülei viszonylag rövidek, a hegyi rész nem fekete. Bokros domboldalakon, laza talajú ritkás erdőkben tanyáznak, rendszerint kolóniákban, több állat él egymás közelében. Föld alatti járataik akár 3 méter mélyre is vezethetnek, és ha a bejárat körül tartózkodó állatok veszélyt sejtenek, egy figyelmeztető dobbantás után valamennyien a lyukakba menekülnek. Főként szürkület idején és éjszaka járnak ki, de háborítatlan környéken nappal is előbújnak. Akár a mezei nyulak, kizárólag növényi táplálékkal élnek, füveket, rügyeket, leveleket esznek, télen, különösen magas hó idején, a bokrok ágain a kérget is megrágcsálják.
A nőstény vemhességi ideje 28-31 nap, évente 4-7 alkalommal 4-6 kölyköt ellik. Ezek a vacok mélyén abban a szőrfészekben pihennek, melyhez az anyagot a nőstény saját hasoldaláról tépi ki.
A mezei nyúl a kultúrterületek gyakori állata. Ellenségei elől gyors futással menekül
