Pókok
Pókok
A pókok mindenütt jelen vannak, erdőkben, réteken, barlangokban, kertekben, épületek belsejében figyelhetjük meg őket. Nem mindegyikük készít azonban olyan szép nagy hálót, mint például a jól ismert keresztespók. A farkaspókok zsákmányukat a fű között, a talajon cserkészik be. Akad a pókoknak egy víz alatt élő képviselője is, a búvárpók, amely ezüstösen csillogó légbuborékokból "búvárharangot" készít a vízinövények között.
A bikapók hímjének élénkpiros potrohát négy fekete pötty díszíti. A nőstény fekete színű
A darázspók sárgán és feketén csíkolt potrohával egyike a legszebb hazai pókfajoknak
A pókokat az emberek nagy többsége a rovarokkal keveri össze, mások bogarat kiáltanak, ha megpillantanak egyet valahol. Pedig a pókoknak rendszertanilag semmi közük a rovarokhoz. Testük két fő részből, a fejtorból és a gyakran terjedelmes potrohból áll. Emellett – és ez a rovaroktól már az első pillantásra megkülönbözteti őket – nem három, hanem négy pár lábuk van.
Pókokkal mindenütt találkozhatunk. Ha kora reggel a keskeny erdei ösvényen sétálunk, gyakran okoznak bosszúságot az arcunkba csapódó finom hálók. De hogy milyen sok pók él körülöttünk, azt leginkább napsütéses őszi reggeleken látjuk, amikor a rajtuk megkapaszkodó harmatcseppektől láthatóvá válnak a bokrokon és a fűszálakon feszülő, ezüstösen csillogó apróbb-nagyobb pókhálók. De megtaláljuk ezeket az állatokat a szántóföldeken, a tavaszi legelőkön, a kiskertben, a kamrában, a pincében, sőt a lakószobában is. Sajnos a legtöbb ember fél vagy undorodik tőlük, pedig a pókok többnyire teljesen ártalmatlan, érdekes életmódú állatok, melyek temérdek rovarkártevőt is elpusztítanak. Így legalább a nap nap után szemünk elé kerülő fajokkal érdemes megismerkedni.
Pókok – háló nélkül
A farkaspók, a bikapók és a keresztespók
A kaszáspók, a karoló pók és a csodáspók
A szegélyes vidrapók és a szongáriai cselőpók
Vízipók – csodapók
