A darázsölyv, a karvaly, az egerészölyv és a gatyásölyv
A darázsölyv, a karvaly, az egerészölyv és a gatyásölyv
Hazánkban csaknem húsz ragadozó faj fészkel, így közülük csak néhány jellemző és érdekesebb életmódú fajt említhetünk. Táplálkozását tekintve például meglehetősen eltér társaitól a darázsölyv (Pernis apivorus), hiszen nevének megfelelően, főként a talajban fészkelő méhfélék és darazsak lárváit keresgéli. Sokat tartózkodik a földön, a lépeket tyúk módjára kaparja ki. Persze azért egyéb táplálékot is fogyaszt, így megfogja a gyíkokat, kígyókat, felszedi a földön talált madárfiókát és a nagyobb rovarokat. A meleg tölgyesekben fészkel, és a többi ragadozóhoz viszonyítva későn, csak június elején kezd költeni. Nem véletlenül, ugyanis két fiókája így éppen akkor nő fel, amikor a legnagyobb a bőség darazsakban és poszméhekben, s a fiatalok felnevelése nem jelent problémát az öreg madarak számára.
A gerlénél alig nagyobb karvaly (Accipiter nisus) szürke színű, kerekded szárnyú, hosszú farkú ragadozó. Alsóteste sűrűn keresztsávozott, szemei sárgák. Mint a legtöbb ragadozónál, a tojók a termetesebbek, a hímek alsóteste rozsdás árnyalatú. A karvaly egész évben látható, sőt télen rendszeresen behúzódik a falvakba és városokba is, ahol gyakran az etetők környékén szerzi meg veréb- vagy cinegezsákmányát. Kizárólag apró madarakkal él. A párok költésre fenyvesekben telepszenek meg, és májusban 4-6 tojást raknak. A több mint egy hónapi kotlás után kikelő fiókák számára a hím hordja a táplálékot, a fogott madarakat előzőleg gondosan megkopasztja, és úgy viszi a fészekhez. A tojó átveszi a zsákmányt, és apró darabkákat tépdes belőle a kicsinyek számára.
Egyike a leggyakrabban látható ragadozóknak az egerészölyv (Buteo buteo), különösen ősszel és télen figyelhetjük meg a villanyoszlopokon, útmenti fákon üldögélő zömök, barnás színű madarakat. Tavasszal az erdők felett keringő párok gyakran hallatják jellegzetes "hié" kiáltásukat. De azért nem minden "hié" származik az egerészölyvtől, ugyanis éppen ez az a hang, amit a szajkó előszeretettel és mesterien szokott utánozni.
Az egerészölyv túlnyomóan apró rágcsálókkal, köztük is főként a mezőgazdaságra oly káros mezei pocokkal él. Zsákmányára kiemelkedő pontról leselkedik, megvárja, amíg a pocok kibújik a lyukból, aztán lecsap rá. Ahol ősszel nagyon elszaporodnak az apró rágcsálók, például a nagy lucernatarlókon, akár tucatnyi ölyv is összegyűlhet. Télen a tundrák felől érkező gatyásölyv (Buteo lagopus) is csatlakozik hozzájuk a tágas alföldi legelőkön. Alakja az egerészölyvére emlékeztet, de a feje mindig világosabb, farkának tövi része fehér. Ez utóbbi főképpen a leereszkedő vagy éppen felszálló madárnál tűnik fel.
