A réti-, a parlagi- és a békászó sas
A réti-, a parlagi- és a békászó sas
A legnagyobb termetű hazai ragadozó a rétisas (Haliaetus albicilla). A tojók súlya meghaladhatja a 6 kilogrammot is, a hímek 3,5-4,5 kilót nyomnának, ha valaki mérlegre ültetné őket. Az öreg példányok hatalmas csőre sárga, farkuk hófehér. A fiatalok kormánytollai barnák. A rétisaspárok folyók vagy tavak közelében költenek, és már a télen tatarozzák hatalmas gallyfészküket. A tojó néha már február derekán kotlik, többnyire 2 tojását csaknem hat hétig melengeti. Közben a hím szorgalmasan hordja a táplálékot a fészekhez. A fiatal rétisasok három hónapot töltenek magas fán épült otthonukban, de szüleik még a kirepülés után is hosszú ideig etetik és óvják őket. Az öreg párok egész évben a költőhely közelében maradnak. Táplálékuk halakból, madarakból és emlősökből áll, de megfogják a mocsári teknősöket és a békákat is. A halak közül főként a felszínre kerülő döglődő vagy elhullott példányokat emelik ki a vízből; az emlősök közül fiatal rókákat is zsákmányolnak. Télen, kemény hidegben, a Hortobágyi Nemzeti Park területén lévő nagy halastavak jegén etetni szokták az ott összegyűlt telelő sasokat.
Sokkal egyoldalúbb a valamivel kisebb parlagi sas (Aquila heliaca) tápláléka; főként ürgékre és hörcsögökre vadászik. Hazánkban egyebek mellett a Vértesben, a Börzsönyben és a Zempléni-hegységben fészkel, a párok száma országos viszonylatban legfeljebb 15-20-ra tehető. A territórium területén rendszerint úgynevezett váltófészkeik vannak, amelyekben az egyes években felváltva költenek.
Nagyon érdekes a békászó sas (Aquila pomarina) szaporodásmódja. Két fiókája közül az egyik korábban kel ki, ami jelentős erőbeni különbséget jelent számára. Gyengébb testvérét állandóan csipdesi, nem engedi a táplálékhoz, így az teljesen legyengül, s végül a nagyobb és erősebb fióka egyszerűen felfalja. Ez a "kainizmusnak" nevezett jelenség azt eredményezi, hogy a békászó sasok fészkeiből mindig csak egy fióka repül ki.
