Virágos rétek, fátlan gyepek növényzete
Virágos rétek, fátlan gyepek növényzete
Magyarország nagyobb részén olyan éghajlat uralkodik, amely az erdők kialakulásának kedvez. Így, eltekintve az alföldi erdőssztyepp klimatikusan fátlan foltjaitól, minden rétet és gyepet hazánkban a szikes pusztarétektől a sziklagyepekig, a homokpusztarétektől a mocsár és láprétekig, elsősorban az alapkőzet, illetve a rajta kialakult talaj és a környező mikroklíma jellege alakított ki, igen nagy változatosságban.
Alhavasi rét a törpefenyő övben, boglárkákkal, havasi keserűfűvel
Az ősi löszpusztagyepek maradványfoltjainak kivételével (amiről már korábban szóltunk) hazánkban minden gyep, rét, mező másodlagosnak tekinthető, mert ha csupán az éghajlat határozná meg a növénytakarót, akkor ezek helyén is erdők volnának.
Csakhogy a meredek, sziklás lejtőkön a talajt a csapadék lemossa, a szél elfújja, s a megmaradt néhány centiméteres talajtakaró vagy a sziklazugokban felhalmozódott humusz fás növényzet kialakulására nem elegendő, ezért alakultak ki a sziklagyepek, lejtőssztyepprétek.
Hasonlóan nem tudnak erdők megélni hazánk nagy homokterületein (Duna-Tisza köze, Kisalföld, Nyírség, Belső-Somogy, Tengelic), ahol még mozgó futóhomok, folyton képződő homokbuckák vannak, ahol a talajvíz néhol annyira lesüllyed, hogy a fák gyökerei már nem érik el. Ezért borítják erdő helyett ezeket a területeket homoki gyepek.
Ahol nagyok a szélsőségek a vízellátásban, azaz időszakosan (tavasszal, ősszel) a talaj túlzottan átitatódik nedvességgel, a nyári forróságban pedig teljesen kiszárad, mint az Alföld egyes területein, ott a talaj elszikesedik. A talajban felhalmozódó só- és szódatartalom olyan töménységű lehet, amit csak a sós-sivatagi, illetve félsivatagi körülményekhez alkalmazkodott kicsiny, rendszerint pozsgás növények képesek elviselni, fák nem.
A mocsaras, tőzeges talajokon a láp – és ligeterdők hódítása előtt vagy azok kipusztulása, kivágása után mocsárrétek, láprétek, sásos növényzet alakult ki. Amíg ezeket kaszálják, addig sem bokorfüzesek, sem erdők nem alakulnak ki rajtuk.
A talajviszonyok tehát sokszor meghatározhatják, hogy erdők, vagy fátlan növényzet az életképes, s mivel Magyarországon rendkívül változatos talajviszonyok vannak, a fátlan növényzet sokkal gazdagabb változatban alakult ki, mint az erdők. Ezekben a gyepekben, réteken számos ritka növény talált menedéket, védelmet, ezért ezek hazánk legszebb, legérdekesebb tájai közé tartoznak.
A medvefül (vagy cifra) kankalin az egyik legszebb, védett jégkorszaki tanunövényünk
