Kalandok és sikerek
Kalandok és sikerek
Az elegáns polgári dráma képviselőjeként Zilahy Lajos (1891-1974) két és fél évtizeden át volt kedvelt szerzője a színházaknak. Hatásos, ötletes darabjait ellenpontozó technikával fogta vissza a végletektől, akár azon az áron is, hogy a témában rejlő mélyebb ábrázolási lehetőségeket veszni hagyta. Sok legendás sikert könyvelhetett el: a Hazajáró lélek (1923) a férfi szerelmi és szerelemfilozófiai szenvedését diagnosztizálta, a Süt a nap (1924) a népszínművek felhőtlen idilljét lopta vissza, A fehér szarvas (1927) az idegengyűlölő, ködevő, régivágású magyar helyett a korhoz rugalmasan idomuló kapitalistát idealizálta. A Zenebohócok (1925), Az utolsó szerep (1935) az előbbiekhez hasonlóan mint a színészi alakításnak kedvező szerepdarabok is népszerűek voltak. A Fatornyok (1943) 1944. március 19-én lekerült a műsorról, így németellenes tendenciái ellenállási drámává legendásították. Sok művét maga vitte filmre.
Hunyady Sándor (1890-1942) egyik első darabjában a kisebbségi léthelyzetbe került magyarok sorsproblémáit kutatta (Feketeszárú cseresznye, 1930), majd a tisztességes sikert kereste kissé érdes, és ettől érdekes vígjátékaival (Lovagias ügy, 1935; Három sárkány, 1935). Nem egy alkotása nagy filmsiker lett (a novellának és színműnek is megírt Bakaruhában jóval az író halála után, 1957-ben művészi erejével is kitűnt).
Márai Sándor (1900-1989) a Kalandot (1940) a realizálhatatlan szerelmek, a halálos betegség, a tudományos becsület és a lelkiismereti háborgás motívumaival zsúfolta tele, a modern lélektani dráma hiú reményében. A kiváló epikus, a későbbi fáradhatatlan naplóíró erényei A kassai polgárok (1942) látványos, a nemzeti felelősséget ébresztgető történelmi drámájában, apa és fiú sorsában sokkal jobban érvényesültek.
Az úri svihákság leleplezésével Illés Endre (1902-1985) a mindenkori protekcionizmus szatíráját adta Törtetők (1941) című darabjában. A Méreg (1943) az orvos-író árnyalt látlelete a szerelem, a szenvedély és az alkotó művészi munka megpróbáltatásairól.
A szórakoztató színművek ügyes vagy kevésbé ügyes szerzői általában ugyancsak a szerelem, a művészlét, a halál sikertémáit dolgozták föl, patetikus történelmi keretek vagy ismerős középosztályi díszletek között. E művek nélkül a színházak nem létezhettek volna – a drámatörténeti fejlődésben azonban sem a Molnár Ferenc-epigonoknak, sem a viccekből kifogyhatatlan mókamestereknek, sem a históriai képeskönyvek szerzőinek nem volt szerepük. Annál nagyobb befolyással bírtak a kései némafilm, s még inkább a korai hangosfilm hazai periódusaira.
Füst Milán Catullus című drámája a Katona József Színházban Székely Gábor rendezésében, Udvaros Dorottya és Máté Gábor főszereplésével (Bemutató: 1987. március 6.)
T. T.
