Reneszánsz, manierizmus, barokk
Reneszánsz, manierizmus, barokk
A reneszánsz kori eszmények megrendülése már a 16. században bekövetkezett. A középkori Európa gazdasági-ideológiai egysége megbomlott. Ennek okai: a korábbinál pusztítóbb erejű háborúk Itáliában, Franciaországban, Németalföldön, a török birodalom terjeszkedése, melynek legfőbb áldozata a középkori Európa egyik legvirágzóbb országa, Magyarország volt. A török hatalom egész Európában veszélyérzetet okozott.
Petrőczy Kata Szidónia (1662-1708). 45 költeménye maradt fenn. Megverselte az asszonyi féltékenységet is
Pázmány teológiai főművének címlapja. A művet a protestánsok latinra fordították, s Wittenbergben írattak rá választ
A 16. században a reneszánsz harmóniát és a humanista eszméket felváltotta a világot bonyolult labirintusként szemlélő, az embert kiszolgáltatottnak vélő gondolkodásmód. A tudati válságra alapvetően kétféle válasz született: egy, az antik hagyományokat a kereszténységgel összeegyeztető, világiasabb, újsztoikus irányzat, melynek legnagyobb hatású képviselője a németalföldi Justus Lipsius (1547-1606) volt; másfelől a katolikus egyház megújítását elhatározó mozgalom (ezen belül az ellenreformáció) a tridenti zsinattól (1545-1563) kezdődően. Ennek nyomán az irodalmi-művészeti kifejezésforma is alapvetően két irányban változott meg, kialakult a stílusban bonyolultságot, diszharmóniát, keresettséget megvalósító és meghökkentést kiváltó manierizmus (olasz "maniera": "mód", "modor") a túlvilági értékek átélését és elfogadását célzó monumentális barokk stílus (olasz "barocco": "dagályos", "nyakatekert".).
A késő reneszánsz Magyarországon
Barokk irodalmunk kezdetei
Zrínyi Miklós (1620-1664)
Gyöngyösi István (1629-1704) és barokk kori költészetünk
A dráma és a próza
