A protestantizmus harca az egyenjogúságért
A protestantizmus harca az egyenjogúságért
Az ellenreformáció korától puszta létéért is küzdeni kényszerülő magyar protestantizmus ügye kezdettől összekapcsolódott a nemzeti függetlenség és önérzet ügyével. Az országgyűléseken és a mindennapokban folyó harc hozta meg a békés fejlődés lehetőségét a 18. és a 19. században a magyarországi református és evangélikus egyház számára, amelyek kultúrája sajátos színfolt a protestáns világ szellemi tablóján, s alakítója a modern magyar történelemnek is.
A nagyszekeresi református templom, a mellette álló, fából épült harangtoronnyal
A 17. század elejétől az ellenreformáció hatására tömegessé váló rekatolizálás, majd a török kiűzésével az országot uralma alatt egyesítő Habsburg hatalom nyomásának kitéve a hazai protestantizmus puszta létéért küzdött. A Habsburg-ellenes szabadságharcok annyi eredményt mégiscsak hoztak, hogy a túlélés sikerült; a 18. és a 19. században a hazai reformált egyházak már békés körülmények között folytathatták küzdelmüket a teljes egyenjogúságért.
