Balettművészet 1945-től napjainkig
Balettművészet 1945-től napjainkig
Merő véletlen, hogy a magyar balett történetének újabb szakasza is negyedszázadnyi időt fog át, de ez az időszak önálló értékű kisebb részekre tagolódik.
Seregi: Rómeó és Júlia
Az első – 1945-49 közötti – rövid periódust a modernizáció jellemezte, A bemutatók közül kiemelendő a – korábban már két alkalommal is a főpróbáig eljutó – zseniális Bartók-mű, A csodálatos mandarin operaházi előadása, Harangozó remek koreográfiájával. Harangozó ezután újrakoreografálja A háromszögletű kalapot, és Térzene címmel sziporkázó balettkomédiát alkot, majd – Jókai novellája nyomán – színre viszi a Furfangos diákokat, amelyben a magyar néptánc inspiratív hatása a leggazdagabban jelentkezik. Cieplinski pedig újabb spanyol balettet mutat be, szimfonikus balettet koreografál, vagyis műfajilag újszerű feladatra vállalkozik. Ugyanekkor tehetséges fiatalok indulnak alkotói útjukra: két szólista dzsesszbalettet készít, Vashegyi Ernő pedig a Petruska újraformálásának gyürkőzik neki, végül a koreográfusi pályán 1948-ban éppen csak elinduló francia művésznő, Janine Charrat hat koncertszámból kialakított estjére kerül sor, amely zeneileg és koreográfiai stílusában is a nyugat-európai neoklasszicizmussal mutatott rokonságot.
Realizmus, hagyomány és balettdráma
A helyes arányok helyreállítása
A kapunyitás évtizede
Hogyan tovább . . .?
A korszerű balett műhelyei vidéken
Újítás saját erőből
