Operett
Operett
1921-ben Faragó Jenő szövegíró a következő receptet írja pamfletjében: "Végy egy primadonnát, adj hozzá egy bonvivánt, keverd egy kis szubrettel és komikussal, az egészet ereszd fel egy kis szentimentalizmussal, némi humorral, sok tánccal... és kész az operett."
Honthy Hanna
A klasszikus operettnek vannak íratlan szabályai: kell egy jó megjelenésű, közel operai hangkultúrával bíró primadonna és egy hasonló képességekkel rendelkező bonviván; kell a jól táncoló komikus és szubrett, akiknek énekduettjeit mindig tánc követi; az énekszámok zárt egészek, 32 ütemes beosztásúak; a "happy end" is kötelező, az operett végén a bonviván és a primadonna, a komikus és a szubrett egymás karjába dől. A legfőbb szabály pedig, hogy nincs szegényes operett. A kelléktár: csillogás, gazdagság, pompa, glaszékesztyű, girardikalap, szmoking, száz szál piros rózsa, főúri környezet, szép díszletek, mesés kosztümök, látvány, tánckar, nagy zenekar, elegancia. Gyönyörű lírai dallamok és pezsgő ritmusú dalok, s – lehetőleg – népszerű színészegyéniségek, sztárok. Az operett tapsot akar kicsalni a nézőtől, könnyet és nevetést akar fakasztani. Az egész egy mesevilág, bódító mákony, ahol a vezérigazgató a gépírókisasszonyba, az álruhás gróf a cselédlányba szeret bele. Felnőttek mesevilága. "Földünkön akkor lenne boldog az ember, ha úgy élhetnénk, mint egy operettben" – mondta egyszer Beöthy László, a Király Színház igazgatója.
Az operett születése
Az operett fénykora
Államosítás; a Rákosi- és Kádár-rendszer fényében és árnyékában
Finálé
