A „pécsiek”. Az Út, a Kalangya
A „pécsiek”. Az Út, a Kalangya
A korszerű irodalmi tájékozódást azok a „pécsiek” hozták, akik a Pécs-Baranyai-Szerb-Magyar-Köztársaság felszámolása után a Vajdaságban kerestek életlehetőséget. Fiatalok voltak valamennyien, alig 20 esztendősök. A Nyugaton, Adyn nőttek, Kassák iskolájába jártak. A közülük való Csuka Zoltán (1901-1988) aktivista verseskötete volt a jugoszláviai magyar irodalom első könyve (Megyünk, 1923). Ő indította az első magyar nyelvű folyóiratot is Jugoszláviában, Út címmel, (1923-1925) s ő volt a kezdeményezője a tartósan életképesnek bizonyult Kalangyának is (1932-1944).
A Kalangyának a Vajdaság Kazinczyjaként tisztelt Szenteleky Kornél (1893-1933) volt az igazi meghatározója. Költő, próza- és tanulmányíró, eszmeadó szerkesztő, irodalomalapító volt. Antológiákat szerkesztett, könyvsorozatokat indított, a szerb irodalom értékeit fordította. Az önálló vajdasági irodalom felnevelése mellett hidat kívánt építeni a magyar, a szerb és a horvát kultúra és a különböző országokban élő magyar kisebbségek szellemi és művészi törekvései között. A couleur locale – helyi színek – elméletével a valósághoz kívánta kötni az avantgárd útján indult jugoszláviai magyar irodalmat. Szorgalmazására a líra, mely a huszas években elsősorban általános problémákat érintgetett, nemzeti kötöttségektől függetlenül, kezdett figyelni a szülőföldre, a vajdasági színekre. Ez a tendencia leginkább Dudás Kálmán (1912-1974) és Herceg János (1909-1990) szürrealista és expresszionista színezésű epikájában érvényesült.
