Irodalomteremtő erőfeszítések

Teljes szövegű keresés

Irodalomteremtő erőfeszítések
A kisebbségbe szakadt népcsoportok mindenütt új életet kezdtek. Mindenütt saját irodalmat teremtettek. Mindenütt nehéz küzdelmekkel, hiszen mindenütt szinte „a semmi talajáról” kellett indulni. Az irodalomteremtéshez szükséges feltételek közül voltaképpen csak a magyar irodalom hét évszázados hagyománya volt a közös indulási pont és a felébredő kötelességtudat: az anyanyelvi közösségeknek szükségük van saját irodalomra is. A két világháború közötti korban az írók jelentősebbjei Magyarországon már műveikből is megélhettek, a kisebbségben azonban senki sem hagyatkozhatott csak az írásra. Az erdélyi Áprily Lajos tanárkodott, Kós Károly szántott-vetett, Bartalis János borjakat nevelt, Nyíró József molnár volt, a szlovenszkói Győri Dezső újságíróskodott, a vajdasági Szenteleky Kornél körorvosként kereste kenyerét. Valamennyien kenyérgondokkal küzdöttek, de az írás szerelmével nem hagyott fel senki. Pedig az íráshoz nem csak stilisztikát és poétikát kellett tudni, az írói tehetség egymagában – különösen kisebbségi sorsban – kevés. Az íráshoz ember kell, vállaló ember, a költői értékek a kisebbségben, mint már Babits Mihály is írta, méginkább mint másutt, emberi értékek is. Rassmusseni volt – Áprily Lajosé a kép – kisebbségben szinte mindig az írói sors: jéghegyekkel szembe, virág és asszony reménye nélkül kellett küzdeni.
S mégis írtak, mert hitték: az írásnak missziója van. Hitték: a kisebbségi magyarságnak külön szerepe lehet az egész magyarságon belül, a mindenütt és mindenkire kiterjesztett emberség gondolatát képviselhetik. Kényszerű kisebbségi helyzetükben vállalták a híd szerepét népek és kultúrák között, azzal a reménységgel, hogy kovászai lesznek a demokratikus átalakulásnak és a népek testvériségének.
A kisebbségbe szakadt magyarság íróinak feladata sokrétű volt. A kisebbségi értelmiség mindenütt csonka, így a kisebbség írójának mindenütt sokféle feladatot kellett vállalni, politikai, publicisztikai, szervezői feladatokat is. A lírikusnak, az elbeszélőnek indulót a sors gyakorta „kisebbségi írástudóvá” formálta, közíróvá, aki „az irodalom és a közügy határsávján” áll őrt. Az író nemzetiségi közügyek „állandó szolgálatosává” lesz; „egyszál karddal száz csatában”. Akinek, mint Balogh Edgár fogalmazta, „az irodalomban is legfőbb gondja népe megmaradásának a szolgálata, a nemzetiség, a nemzet ügyének az összekapcsolása”.
Minden kisebbségi magyar irodalomból az „ember dallama” száll magasra, minden kisebbségi magyar irodalom az egyetemes magyar irodalomhoz kapcsolódik. De minden kisebbségi magyar irodalom más-más közegben él, más-más múltú és más-más jövő-elképzelésű ország keretében. S a más nap, a más környezet az azonos hagyományból kisarjadó irodalmakat is más-más árnyalatokkal színezi.

Kós Károly (jobbra) Áprily Lajossal Visegrád-Szentgyörgypusztán, Áprilyék házának teraszán

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages