A veszélyeztetett lét költője
A veszélyeztetett lét költője
A klasszicizáló képek és a fegyelmezett formák mögött azonban jól kitapintható folytonos érzelmi hullámzása, amely a fasizmus előretörésével párhuzamosan lírája egyik legjellemzőbb jegye lett. Pontosan, tárgyilagosan mérte föl az ember és a szellem veszélyeztetettségét. Jól érzékelte, hogy mind közelebb kerül a világ egy minden addiginál pusztítóbb háborúhoz. E meggyőződésének volt dokumentuma Lábadozó szél (1933) c. verseskötete. Ebben megfogalmazott politikai hitvallása bensőséges ellenpontjait alkotta meg Újhold (1935) c. kötetének szerelmi lírájában, melynek hangulata merőben különbözött pályakezdő költészetének felfokozott lángolásától. Fanni iránti érzelmeit egyszerűen, pátosz és érzelgősség nélkül fogalmazta meg, bár közös boldogságukat megjelenítő képeibe is beszüremkedik a veszélyeztetettség érzése és a költő halálsejtelme. Az Újhold más vonatkozásban is jelzi lírai fordulatát: higgadtan, tárgyilagosan szól a világról és az eseményekről. Formavilága is zártabbá vált, egyre gyakrabban használt rímeket, képei is kiegyensúlyozottabbak, mint előző köteteiben, melyeknek költeményeiben gyakori a groteszk ábrázolásmód.
A spanyol polgárháború idején újra megerősödött lírájának közéletisége; hangja abban az európai kórusban szólalt meg, amelynek olyan tagjai voltak, mint a francia Aragon, Éluard, Malraux, az angol Auden Cecil Day Lewis, L. Mac-Neice, a német Brecht, Thomas Mann, Werfel, Stephan Zweig és mások. 1937-ben, párizsi tartózkodása idején személyes tapasztalatokat is gyűjtött a baloldal aktivizálódásáról, a mind népszerűbb népfrontos gondolat térhódításáról. Hétköznapjairól, reflexióiról új műfajában, a Cartes postales (a.m. levelezőlapok) sorozatban számolt be.
Radnóti Miklós a Szegedi Fiatalok társaságában. A kép jobb szélén áll a költő
Radnóti Miklós 1931-ben
